Mit vár 2010-től?

2010-01-21

 

Menni vagy maradni?

 

Világéletemben optimistaként vettem életem nagy akadályait, de ez az optimizmus lassacskán eltűnik az életemből. Alap­ellátó fogorvosként tíz éve várom a pozitív változást az egészségügyben, de eddig egyetlen kormányon levő hatalom sem volt erre hajlandó. Mint vállalkozó fogorvos rohamosan növekvő kiadásokkal kell szembenéznünk, ugyanakkor a bevételeink leragadtak a 10 évvel ezelőtti szinten. Sok orvoskollégám és jómagam fejében ott kavarog a sürgető kérdés: menni, vagy maradni? Reménykedem, hogy a kormányváltással ez az akut problémánk orvosolása legalább elkezdődik, mert ha nem, akkor kénytelenek leszünk elhagyni a vészesen süllyedő országunkat, pedig mi ide születtünk, és itt szeretnénk élni, magyar embereket szeretnénk gyógyítani!

dr. Bagdány Beáta,
fogorvos,
Debrecen

 

Semmi jót

 

Amióta orvosként dolgozom, egyszer vagy kétszer volt olyan időszak, amikor esetleges javulást remélhettünk a szakmánk megbecsülésében. Sajnos az ország hangulatát nem cáfolva én is pesszimista vagyok. Annyira kilátástalan a helyzet, hogy nem tudom elképzelni, hogy ezt a szituációt ki tudja egyszer végre legalább kicsit rendbe hozni. Néha csodálkozom, hogy még járunk dolgozni azért a fizetésért, amit amikor megemlítek egy-egy helyen, érzem, hogy „hülyének néznek”. Amit várok, hogy egyszer végre megbecsüljék a munkánkat és nem csak vállon veregetéssel, sajnos nem valószínű, hogy a közeljövőben eljön.

dr. Demeter Béla,
sebész, idegsebész,
Miskolc

 

Tisztességes munkáért tisztességes bérezést

 

Elsősorban egészséget, igazságosságot, mind az egészségügy, mind a közélet területén. Azt kivánom, hogy akik tönkretették az egészségügy szerkezetét, vagy lakoljanak érte, vagy vé­res verejtékükkel hozzák rendbe mindazt, amit elkövettek. A betegeink részére tisztességes váróidőket, megértést, és további kitartást, és bizalmat, amelyet már sok-sok éve, évtizede tanúsítanak. A tisztességes munkáért tisztességes bérezést kívánok az élet minden területén. Minél több beszélgetést, párbeszédet, életkorra, pártállásra, felekezetekre tekintet nélkül, azért, hogy ne kelljen elmenekülni száz és száz egészségügyi szakembernek, hanem tisztességgel gyógyíthassa honfitársait, s ne kelljen skandináv nyelvet megtanulnia azért, hogy megélhessen egy vagy két szakvizsgával a tarsolyában.

dr. Nagy Imre,
érsebész főorvos,
Vác