Veszélybe került az orvos utánpótlás?

Bojkottálják a rezidensképzést

A magyar emberekért dolgozunk

A szakorvosképzés átalakításra szorul, ez nem vitás. Három év alatt sikerült elérnie a hallgatói és rezidens érdekképviseleti szervezeteknek, hogy a döntés előkészítésben részt vegyenek - ez más területekkel összehasonlítva már önmagában is nagy eredmény. Azonban az ezer sebből vérző rendszer további megszorításokat, szankciókat már bír el. A fiatal orvosokat lehet és kell is motiválni, aki végig tanulja a hat évet, óriási lendülettel veti bele magát a szakmába. De azt is látni kell, hogy havi százezer forintból nem lehet családot fenntartani, értelmiségihez méltó életet élni. Ezért rendeztünk és vettünk részt több százan, olykor több ezren számos fórumon, közös megmozduláson az elmúlt években. Próbálnak szembeállítani bennünket a társadalommal, azonban mi éppen a magyar emberekért dolgozunk, és továbbra is kérjük a támogatásukat. Lennie kell e kérdés rendbetételére akaratnak és anyagi forrásnak!
 

Lánczi Levente
VI. éves orvostanhallgató
Debrecen
 

Újabb szög az egészségügy koporsójába

A rendelet többszöri átolvasása után sem világos a számomra, hogy a rendelet milyen előnyökkel jár a szakorvos jelöltek számára, nem tisztázott továbbá, hogy a korábbi szakképzési rendszer megváltoztatására miért volt szükség. A rendeletet véleményem szerint hosszú távon nem alkalmas a szakemberhiány megoldására, csak néhány évvel elhalasztja a szakemberek külföldre vándorlását. A hazai felsőoktatás más szakterületéről kikerülő friss diplomásokra hasonló korlátozást nem terveznek bevezetni, holott az ő képzésüket is az állam finanszírozza, és esetükben is fennáll a megszerzett tudás külföldi hasznosításának „veszélye”. Továbbá a hazai egészségügyben tapasztalható siralmas állapotok javításáról egyetlen mondat, javaslat sem hangzik el a szaktárca részéről. Az orvosképzés valóban hosszú és költséges folyamat, viszont ezek a terhek mindkét felet egyaránt érintik, nem tartom helyesnek ebben a helyzetben kizárólag az állam kiadásait hangsúlyozni, hiszen a hosszú egyetemi évek, majd az azt követő szakképzés az orvosra és családjára is nagy terhet ró. A megoldást az orvosi hivatás társadalmi és anyagi megbecsülésének helyreállításában, munkakörülményeik javításában látnám, de erre jelenleg kevés az esély. A leendő szakorvos jelölteket a további vélemény nyilvánításra, a rendelet és egyéb lehetőségek alapos átgondolása utáni döntésre biztatom, viszont a szakorvosi végzettség megszerzése az orvosi hivatás és a szakmai fejlődés elengedhetetlen feltétele. A rezidens rendelettel a minisztérium újabb szöget vert be az egészségügy koporsójába.
 

Dr. Orosz István
Rezidens orvos
Budapest
 

A röghöz kötöttség nem megoldás

Az egész orvostársadalom problémája kapcsán most éppen a rezidenseken csattan az ostor. Kisvárosi kórházban dolgozom, évek óta nem jönnek fiatal kollégák a kórházba, máshol keresik a boldogulásukat. Véleményem szerint nem bonyolítani, hanem egyszerűsíteni kellene az életünket. Elsősorban rendezni kellene a béreket, nem csak az elvándorlás mértékét lehetne csökkenteni, de a hálapénz kérdésben is előrelépést jelentene. A szakképzéseket már az egyetem hat éve alatt el lehetne kezdeni, ugyanis a szakvizsgákkal járó klinikai gyakorlatok nem igazán kedveznek sem a családnak, sem a gyermekeknek. Főleg ha több száz km-re van a klinika. A röghöz kötöttség nem megoldás. Ne hatalmi eszközökkel tartsuk ott a szakembert, hanem saját akaratából dolgozzon az adott helyen. Akkor fog itthon maradni, ha megfelelő munka és életkörülményeket tud az állam/munkáltató biztosítani.

Dr. Szalóczy Natália
Szemész szakorvos
Nagykanizsa

1 | 2 | 3 | 4 | Következő >

Cikk értékelése

Eddig 13 felhasználó értékelte a cikket.

Hozzászólások