Tények és tévhitek a korbácsrendeletről – interjú Dr. Molnár Márk Péterrel

Aki szinte kizárólag súlyos betegeket kezel, kénytelen szinte kizárólag drága gyógyszereket felírni – állítják a klinikusok. Szerintük az ilyen orvosokat ki kellene venni a korbácsrendelet hatálya alól. Lát erre esélyt?

Mondhatnánk például azt, hogy csak háziorvosokat értékelünk, de akkor szerintem több szempontból sem járunk el méltányosan, hiszen a szakrendeléseken rengeteg gyógyszert írnak a kollégák, ráadásul az ő gyógyszerfelírásaik meghatározzák a háziorvosok gyógyszerválasztásának jó részét, hiszen a háziorvos sok alapgyógyszerrel a szakorvos első felírása után folytatja a kezelést. A régi rendszernek pont az volt egy óriási visszássága, hogy a szakorvos által javasolt gyógyszereket kértük számon a háziorvosokon. Ezt méltánytalannak éreztük, így semmiképpen nem szeretnénk a jövőben ilyen módon eljárni. Nagyon fontos látni, hogy az értékelésből teljesen kivettük a speciális gyógyszereket. Speciális gyógyszer alatt értem azokat a szereket, amiket szakorvos rendelhet, vagy szakorvos javaslatára rendelheti csak a háziorvos. Egy ilyet sem értékelünk. Azt állítani, hogy az értékelt alapgyógyszerek közül a klinikusoknak a szakmai irányelvek alapján csak a drágábbakat célszerű felírni, biztosan nem lehet, ahogy téves az a nézet is, hogy az értékelt gyógyszerek között a drágábbak a jobbak. A diabetológiai szerek közül például azt a 4-5 hatóanyagot értékeljük, amelyeket bármely orvos írhat, a szakmai irányelvek pedig egyértelműen rendelkeznek arról, hogy ezek közül az általánosan választható hatóanyagok közül a legolcsóbbat kell először választani. Itt tehát pontosan egybeesnek a szakmai és a költségvetési szempontok, a speciális diabetológiai készítményeket pedig kivettük az értékelésből. A másik értékelt területen – a magas vérnyomás kezelésének esetében – azt látjuk, hogy a szakmai irányelvek egyenrangú szerekről beszélnek, amelyek közül vannak olcsóbbak és drágábbak. Angiotenzinreceptor-blokkolóból – ami a leginnovatívabb támogatott vérnyomáscsökkentő-csoport –, van 2.000 forintos, és 6.000 forintos egyaránt. A 6.000 forintos mellett nem szól olyan egyértelmű klinikai evidencia, ami azt mondja, hogy a nagyon súlyos betegnek a 6.000 forintos kell, a kevésbé súlyosnak pedig az 2.000 forintos. Ezek kvázi egyenrangú szerek. Nem hisszük azt, hogy a klinikusok között vannak olyanok, akiknek a praxisában csak olyan betegek vannak, akiknek szakmai indokok alapján a 6.000 forintos gyógyszert kell felírni. Biztosan állíthatom, hogy úgy csináltuk meg az értékelési rendszert, hogy a fajlagosan drágább gyógyszer nem jelent ebben a gyógyszerkörben feltétlenül jobb gyógyszert, tehát az a következtetés, hogy a súlyos betegnek drágább gyógyszer kell, szintén nem feltétlenül igaz. Látni érdemes ugyanakkor azt is, hogy az értékelési rendszer nem arra buzdítja az orvosokat, hogy egyáltalán ne válasszanak a költségesebb hatóanyagok közül. Csupán azt szeretnénk elérni, hogy a felírók mérlegeljék felírás előtt, hogy a beteget nem lehet-e optimálisan kezelni egy olcsóbb termékkel is. Amennyiben erre valamilyen okból nincs mód, akkor megfelelő arányban nyugodtan választhatóak a költségesebb szerek is. Ezzel szemben találtunk olyan konkrét gyógyszereket, amelyeket speciális indikációik okán bizonyos szakképesítésű orvosok gyakrabban választanak. Ilyen példa a doxazosin hatóanyag, ami eredetileg vérnyomáscsökkentő szer, viszont benignus prostata hyperplasiában is előszeretettel alkalmazzák, törzskönyvezték is erre a betegségre. Mi a magas vérnyomás kezelését próbáljuk meg értékelni, de 4-5 urológus azért került be a 180 továbbképzésen résztvevő orvos közé, mert ők vérnyomást nem kezelnek, csak benignus prostata hyperplasiát, és ez a szer a vérnyomáscsökkentők között drága ugyan, de a prosztata gyógyszerek között kevésbé. Ez tipikus esete annak, amikor valamit lépnünk kell, mert kiderült, hogy rossz az értékelés. A következő negyedévtől nem értékeljük a doxazosint a vérnyomáscsökkentő szerek között, ezzel az urológusok számára is elhárul annak veszélye, hogy kedvezőtlen megítélés alá kerüljenek egy olyan betegség kezelése miatt, amit nem is kezelnek igazából.