Tények és tévhitek a korbácsrendeletről – interjú Dr. Molnár Márk Péterrel

2010-02-26

 

 

Azt gondolom, hogy ha egy klinikus nagy mennyiségű általános gyógyszert rendel, és ezek közül csak a drágábbakat választja, az nem magyarázható azzal, hogy az ő betegköre súlyosabb, mint a háziorvosé. Nem lenne méltányos, hogy más elbírálás alá esne egy orvos csak azért, mert klinikus, vagy azért, mert szakorvos, nem belemenve abba, hogy a gyakorlatban ezt a különbségtételt nem is igazán lehet megvalósítani, hiszen számos háziorvosnak van több szakvizsgája, és számos háziorvos dolgozik egyidejűleg klinikusként is.

 

A klinikusok is elismerik, hogy a generikus készítmények sok esetben ugyanolyan jók, mint az originális készítmények, de vannak olyan gyógyszerek, amelyekben nincsen generikum, vagy ha van is, nem megfelelő.

Egyértelműen nincs olyan elvárás, hogy a szakma szabályaival szemben tegyenek bármit is a gyógyító kollégák. Általánosságban jól hangzik, hogy a rendszer a szakmai szabályai ellen hat, a konkrétumok szintjén azonban sokszor derül ki, hogy két termék között a különbségtétel nem valódi szakmai alapokon nyugszik. Mindig örülünk annak, ha a kollégák konkrétan megmondják, melyik gyógyszer az, aminek az alkalmazását a szakma szabályaival szemben hozza hátrányos helyzetben az értékelési rendszer, mivel így a megalapozott észrevételek alapján végre tudjuk hajtani a szükséges korrekciókat. Ennél kevésbé konstruktív párbeszédhez vezet az általános kritika, mely mögött nem mindig látjuk a pontos szakmai érveket. Ha a szakma szabályai nem definiálnak prioritást bizonyos hatóanyagok között, azt szeretnénk kérni az orvosoktól, hogy előbb az olcsóbbat válasszák. Ha nem érik el a kívánt terápiás célt a kedvezőbb árfekvésűvel, akkor adják nyugodtan a drágábbat. Azt kérjük a felíróktól, hogy gondosan járjanak el, és alaposan gondolják végig, hogy egyből a legdrágább szerrel kell-e kezdeni a kezelést.

 

Lesz-e a közeljövőben tárgyalás, egyeztetés a felek között?

Hiszek a folyamatos párbeszéd jelentőségében. Az elmúlt másfél évben mindent megtettünk annak érdekében, hogy a lehető legtöbb kommunikációs csatornát nyissuk meg. Mindenki számára elérhető az OEP honlapján, hogy a rendszer milyen szabályok szerint működik, és mindenki számára adott a lehetőség, hogy ne utólag, hanem most azt mondja, hogy szerinte 2010-ben milyen javasolt arányt kellene alapul venni az egyes terápiás területeken. Ezt nyilvánvalóan figyelembe vesszük, és ennek alapján módosítjuk az értékelés alapelemeit. A szakmai kollégiumokkal az eredetileg kialakított arányok szükséges változását minden esetben egyeztetjük, és akár a kollégiumok, akár a felíró orvosok maguk is kezdeményezhetik adott esetben a módosításokat.

 

Mi lesz a korbácsrendelet sorsa?

Nagyon fontos lenne, hogy a szükséges korrekciókat, amelyeket közösen az értékeltekkel találunk ki, végrehajtsa a jogalkotó, és egy minden érintett számára elfogadható értékelési rendszer megmaradjon a jövőben is. Ez nem egy szankcióra épülő megoldás, és elősegítheti azt a típusú kommunikációt, amire mindenképpen szükség van a gyógyító orvosok és a finanszírozó között. Maga a továbbképzés egy lehetőség az orvosok számára, hogy egy nagyon magas szakmai színvonalú és hasznos továbbképzésen vegyenek részt. Ennek a rendszernek már semmi köze nincs a 2007-es korbácsrendelethez, így talán maga az elnevezés is el fog tűnni belátható időn belül.

 

Dergán Ádám