Patthelyzet. Az egy órás vita eredménytelenül zárult.
Székely Tamás egészségügyi miniszter és Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke az Egészségügyi Minisztériumban tárgyalt
2010-03-19Nyilvános sajtóvita apropója a rezidenseket „röghöz kötő” szabályozás volt. A rezidens szövetség szerint, 1500 orvos jövőjét veszélyezteti az egészségügyi kormányzat. Az egészségügyi miniszter azt már korábban is jelezte: nem vonja vissza az intézkedést, de elfogadta a vitára kihívást. Az álláspontok a több mint egy órás megbeszélés alatt sem közeledtek.
A rendelet szerint a végző orvostanhallgatók úgy lehetnek szakorvosjelöltek, ha megpályáznak egy kórházi állást, és vállalják, hogy még négy évig hazánkban dolgoznak a szakvizsga után. A miniszter szerint ezt joggal várhatja el az állam, hiszen több millió forintot fordít a képzésükre. Csakhogy tizenegy év tanulás után is jó, ha százezer forintot keres egy fiatal orvos.
A rendelet elemei:
A megpályázható állásokat a kórházak igényei és a betegellátás szempontjai alapján határozzák meg.
A képzés továbbra is ingyenes. Viszont aki a keretszám felett szeretne bekerülni, annak fizetnie kell a tanulmányaiért.
A képzésbe belépők a munkaviszonyba a kórházzal kerülnek. A törzsképzés után itt folytathatják a munkát.
Az orvosi hiányszakmákban a diplomás minimálbér felét kitevő, bruttó 64 750 forintos kiemelt támogatás jár az orvosi hiányszakmákban
A szakvizsga után négy évig Magyarországon kell dolgozni a szakképesítésnek megfelelő szakmában, közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál.
A vita, érzelmektől sem volt mentes. Miután Székely Tamás a szózatból a következőt idézte: "Áldjon vagy verjen sors keze/Itt élned, halnod kell." Papp Magor így válaszolt : "Az nem lehet, hogy ész, erő/ És oly szent akarat/ Hiába sorvadozzanak/ Egy átoksúly alatt."
Cikk értékelése
| Eddig 56 felhasználó értékelte a cikket. |
Hozzászólások
Bató Ferenc | 2010-03-19 15:37:19
Őszintén szólva nem értem a fiatal orvosok indolenciáját. Először is: tudják mire vállalkoznak, akkor ne akarjanak menetközben előnyökhöz jutni. Dühítő emlék, néhány éve egy elsős(!) medika kijelentése miszerint ő "ennyi pénzért nem marad Magyarországon". Ezt a kollegina embriót azonnal ki kellett volna penderíteni ez egyetemről. Aki pénzt akar keresni az menjen más egyemre. Az orvoslás nem a pénzről, a meggazdagodásról, hanem az emberségről, az áldozatkészségről és a gyógyításról. E mellett azért senki nem hallott arról, hogy bármelyik dolgozó orvos éhezett volna. Amikor valaki az orvosi hivatást vállalja akkor vállalja a vele járó kényelmetlenségeket is az alig fizetett túlmunkát, ügyeletet, kevés szabadidőt stb. Ez nem úgy működik, hogy ha nem fizetsz, nem csinálom. Itt nem lehet a munkaidő végén 00 perckor eldobni a szikét és hazamenni. És, ha az állam pénzén (az én pénzemen is) kitanulja valaki a szakmát, annak kötelessége valamennyit visszaadni belőle, nem elhúzni, mint a vadlibák. Jóllehet, (elnézést a kifejezésért) ez a korcs, félrenevelt nemzedék ezt nem is fogja fel. Egy öreg orvos
Regényi Péter | 2010-03-19 21:37:12
Tisztelt "Öreg orvos kollégám"! Ha a mai orvos társadalom 50 évig nem viselkedett volna olyan impotensen-magamat is beleérte-akkor bírói bérnek megfelelő fizetésért lehetnénk áldozatkészek és ott és arra költhetnénk emelt fővel más társadalmi megitélés mellett a megérdemelt legális jövedekmünket amire akarnánk.Ha csak egy rezidensnek megfelelő bírói fogalmazó bérét kapnák a rezidensek akkor a jelenlegi és ez a virtuális bér közötti különbség 5 év alatt fedezné az oly sokat emlegetett magas képzési költségünket. Mitől oly magas ez a képzpsi költség?Ugyan olyan alulfizetett egyetemi oktatói kar oktat minket egyetemi éveink alatt, mint pl.egy tanárképző karon.Az oktató kórházakban többnyire elamortizálódott eszközpark áll rendelkezésre egyre kevesebb orvossal.A pécsi 400 ágyas klinikán ugyanazok az ágyak és függönyök köszönnek vissza mint 23 évvel ezelőtt,medikus koromban.Akkor honnan jön ki ez a magas oktatási összeg?Bölcsészkaron a fizetős képzés félévente 195.000 Ft. az orvosin fél évente több mint 1.000.000 Ft.Ki érti ezt?Állítólag 1989 óta kapitalista gazdasági rend szerint működik az országunk.A kapitalizmusban egy áru értékét mindig a kereslet határozza meg.Túl kinálat esetén csökken az ár, hiány esetén emelkedik.Bár mennyire hihetetlen de a tudásunk és munkánk is áru a munkaerő piacon.Egy középkorú orvos.
Molnár Péter | 2010-03-19 23:06:30
Tisztelt "Középkorú orvos kolléga"! A szívemből szólt. Abszolút helyes meglátások... Tisztelt "Öreg orvos kolléga"! A dolog nem ennyire egyszerű. Valóban kevés a ténylegesen éhező orvos, de ennek nem a törvényes orvosi fizetés magas összege az oka, hanem az úgynevezett (abszolút törvénytelen) paraszolvencia, aminek a további fennmaradása leginkább pontosan az "Öreg orvosok" érdeke, mint ahogy a jelenlegi "orvosi társadalmi szerkezeté és morálé" is. Vajon az "Öreg orvos" miért nem megy nyugdíjba 74 évesen sem, hogy a fiatal kollégája is operálhasson?! Vajon miért nem akarja tanítani őt?! Demagóg és álszent a hozzászólása. Annak ellenére, hogy azzal tökéletesen egyetértek, hogy mindenkinek tudnia kéne, hogy mire vállalkozik, amikor orvosnak megy, és hogy valóban célszerű lenne itthon kamatoztatni a megszerzett tudását. De ettől még nem az a "normális", hogy az ember egész élete egy "hatalmas nagy szívás" (elnézést a szemléletes kifejezésért). Ha megdöglött a tehenem, akkor dögöljön meg a szomszédé is! Ugye mennyire magyar sajátosság ez a szemlélet? Hát többek között ezért, és a "Középkorú kolléga" által leírt elképesztően súlyos impotencia miatt tartunk ma itt. Pontosan az Ön hozzászólásában testesül meg az a fásult, kiégett orvos, aki bármennyire is remek és magát a mai napig a betegek ellátása iránti töretlen lelkesedéssel bíró szakembernek tartó kolléga, mégis az "ízes keserűség" ékes szószólója. Hát pontosan ez az az "állapot", amire a mai "félrenevelt, korcs" nemzedék egyáltalán nem vágyik. Szerintem is előbbre valók a kötelességek, mint a jogok, de az még önmagában nem bűn, hogy egy fiatal orvos nem mártír életre vágyik. Ön sajnos abban a téveszmében él, hogy orvos = mártír. Hippokrátész sem ezt mondta... Remélem: nem bántottam meg. Ha mégis: őszintén kérem az elnézését. Egy fiatal, "korcs nemzedékből" való kolléga, aki egyben a Magyar Rezidens Szövetség vezetőségi tagja
Desits Imre | 2010-03-21 18:57:44
Bár öregnek számítok, 66 év, igazat kell adjak a középkorúnak és a fiatalnak. Felháborító, hogy a rendszerváltás kezdete óta a sajtó az orvoson és a pedagóguson köszörüli a nyelvét. Mi alapon taksálja ez a társadalom többszörösre a jogászt, közgazdászt köztisztviselőt, mint minket? Nálunk kistérségi ügyelet diját a falusi polgármesterek pénzhiányra hivatkozva csökkentették, egyetlen érvük a hippokratészi eskü volt. Kétlem, hogy bármelyik is olvasta volna. Igazuk van a fiataloknak, ha nem engednek, az meg nevetséges, hogy a miniszter a szózatot idézte.
Bató Ferenc | 2010-03-22 07:54:25
Kedves fiatal kolléga! Reagálása nem lepett meg, várható volt. Az sem meglepetés, hogy véleményem kritikája helyett személyemet analizálja és minősíti. (finoman fogalmazva) Ez manapság már így szokás. Kellő érvek híján személyeskedés. Többek között ez is benne van abban a jelzőben, amivel a ama bizonyos generációt illettem. Szívesen vitáznék Önnel és hallgatnám meg érveit, de erre ez a hely nem alkalmas. Nincs kedvem oldalakat írogatni. Lehet, mostanra már elfáradtam, de nem vagyok szenilis, sem kiégett. Nem érzem magam mártírnak, még csak megkeseredettnek sem. Nagyon sajnálatos, hogy az esendő, bajokkal küszködő emberek segítségnyújtásának elsődlegességét a pénzzel szemben, demagógiának és álszentségnek gondolja. A szomszéd tehenét nem igazán értem. Az Önök asztalán még nincs semmi letéve, csupán egy halom zsarolásszagú követelés. Tudja, fiatal kollégám, nekem van egy sajnálatos előnyöm Önnel (önökkel) szemben. Végigéltem azt amit Önök, a fiatal, majd a középkorú, de lassan már az öreg orvos korszakot is, és rengeteg tapasztalat birtokában van módom véleményt alkotni. Remélem Önnek is megadatik ez. Üdv: egy öreg orvos
Molnár Péter | 2010-03-22 18:38:00
Kedves "Öreg orvos kolléga Úr! Még egyszer hangsúlyozom: nem akartam sem Önt, sem mást megbántani. De ezek szerint sikerült. Éppen ezért még egyszer elnézést kérek. Pontosan ez szomorít el engem, hogy úgy az emberek egy jelentős része, mint Ön: semmi mást nem szűr le a fiatal orvosok és a MRSZ tevékenységeiből, megmozdulásaiból, mint hogy a fiatal orvosoknak csak a pénzről szól ez az egész. Ön abszolút nem értette meg, sőt úgy érzem: meg sem próbálta értelmezni és megérteni a hozzászólásomat. Ahogy Ön is "látnok" volt, én is az vagyok; idézve Önt: számomra sem volt "meglepetés" az Ön reakciója. 1. Nem írtam, hogy egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy itthon kéne kamatoztassuk a tudásunkat, sőt írtam, hogy ez így lenne helyes. 2. A "szomszéd tehene" témakörrel kapcsolatosan szintén biztosra vettem, hogy nem fogja tudni értelmezni. Lefordítva és leegyszerűsítve: ha Önnek nagyon nehéz volt orvosként, akkor legyen az másnak, tehát a mai fiatal orvosoknak is. 3. Ön nem ismer engem, mégis ezt írta: "Az Önök asztalán még nincs semmi letéve, csupán egy halom zsarolásszagú követelés". Kérdezem én: miben mérik az "asztalra letett dolgokat"? "Fiatal korom" ellenére, több diplomával és 16 év munkaviszonnyal "az asztalon", nagyképűség nélkül állíthatom, hogy több életet megmentettem, számtalan beteg és egészséges embernek segítettem, nem csak orvosként, több köszönőlevelet, vagy felkérést kaptam, számtalan embert megtanítottam számtalan dologra, és mindezeket teszem nap mint nap. Családom van. Mindezt önerőből, gyakorlatilag mindenféle családi támogatás nélkül értem el. Jelenleg is oktatok, céget vezetek, gyermeket nevelek, programozom, bővítem a tudásom, időnként kikapcsolódom (a természetben), és orvosként olyan lehetetlen körülmények között dolgozom, ami legtöbb gyakorló orvos számára azért legalább részben ismert. Rendelkezem jogi, kommunikációs, pszichológiai és marketing, illetve sales ismeretekkel. 2 évig dolgoztam éjjelente egy sebészeti osztályon, ingyen, havonta 2-4 alkalommal. Indonéziában "orvoskodtam" önkéntesként. A főállásomból havi 98 000 és 105 000 Ft közötti összeget keresek havonta, pótlékkal. Közel egy éven át havi 320-350 órát dolgoztam, és még sok egyebet sorolhatnék, de már így is sok volt. Miért írtam le mindezt? Azért, hogy aki olvassa ezt a fórumot, annak legyen képe arról, hogy milyen is egy az Ön által írt "korcs nemzedékből" származó egyén. Számomra első a kötelesség, a becsület és a felelősségvállalás, és csak ezek teljesülése, teljesítése után várom a jussomat. A hálapénzt legtöbbször nem fogadom el... Mindezek mellett természetesen elismerem és tisztelem az Ön korát és tudását, de változatlanul azt állítom: nem érti, hogy mi a MRSZ "problémája", azt pedig főképp nem, hogy én miről írtam az előző hozzászólásomban. Köszönöm a jókívánságait, és tiszta szívből kívánok Önnek minden szépet és jót.
Gál Adrien | 2010-03-23 15:02:57
Őszintén szólva nem értem, mit lehet nem érteni azon, hogy valaki a tisztességgel ledolgozott munkája után a tisztességes fizetését megakarja kapni. Őszintén szólva azt sem értem, hogy az "öreg orvos" kolléga szerint neki teljesen megfelelt a csúszópénz elfogadása, megfelelt a Kádári rendszerben a különböző kiemelt juttatások élvezete, azoknak akik politikailag megfeleltek ( nem a tudás, tapasztalat és képesség szerint). Én személy szerint nagyon megalázónak tartom ezt is és azt is, hogy ma ( orvosnak és betegnek egyaránt), hogy ha nem ad pénzt az orvosnak a beteg, sajnos félő, hogy nem lesz megfelelően ellátva. Persze ezen fel lehet háborodni, hogy nem így van, de ha a rendszer olyan, hogy MUSZÁJ elfogadnom a pénzt, ha nem akarom, hogy szegénységben éljek, vagy a szüleim támogassanak pl. 40 évesen. És tudatalatt sajnos ez a pénz dolog mindenkire hat!! És persze, hogy kimennek külföldre dolgozni a kollégák! Megjegyzem én 42 éves vagyok, sikeres magánpraxissal ( pszichiátria, pszichoterápia ) és nem kell így halálra dolgoznom magamat, hogy normálisan megélhessek. De tudom, hogy a legtöbb orvosi szakmában a magánpraxist a műszerezettség miatt nehezebb kialakítani, és a a legtöbb szakma csak egy nagy közkórházban tud kiteljesedni. Miért jó az, hogy havonta hívnak fel a fejvadász cégek és állást ajánlgatnak külföldre, pedig nem akarok/ akarunk a családommal elmenni a hazánkból? Tudom, hogy sok más témát vetettem fel, de véleményem szerint nagyon sok minden megváltozna az egészségügyben, ha a hivatásunk anyagilag is megbecsült lenne és nem "röghöz kötéssel" erőltetnék a fiatalok itthon maradását, hanem azzal, hogy jó itthon élni és dolgozni? Egyébként nyilván az orvosok között is vannak olyanok, akik tényleg a pénzkereset miatt és nem az elhivatottságból választottak szakmát. Szerintem ilyet mindenki ismer, bármelyik korosztályból. Üdvözlettel G.Adrien
Szabó-Kocsis Krisztina | 2010-03-23 20:21:38
A konkrét témához visszatérve én egy alapvető dolgot nem értek: miért éppen az orvosok képzésével kapcsolatban merül fel a kötelező hazai közszolgálat? Természetes, hogy ez egy kicsit más hivatás, mint a többi, na de akkor sem egy börtön ítélet! Én alkotmányosan is aggályosnak tartom, hogy miért éppen ezt a szakmát diszkriminálják ilyen módon. Egy jogász, közgazdász semmilyen módon nincs megkötve, sőt azonnal privát szférába mehet, még csak a közt sem kell szolgálnia kötelező jelleggel.Ennyivel nem kerülhet többe a mi képzésünk! Ráadásul, mire szakorvosok leszünk, már 5-6 évet közszférában dolgoztunk. És ezt külön kiemelném, hogy DOLGOZTUNK. Én speciel 280-300 órákat már rezidens koromban, nőként, orvosszállón nyomorogva harmadmagammal, és végül egy átdolgozott ügyeleti éjszaka után stroke-ot kapva végeztem be a belgyógyász pályafutásomat. De a szakorvos képzés további éveinek képzési tartalmáról is indíthatnánk akár egy külön blogot, azt gondolom, mindenki bőven tudna hozzá tenni vsz. nem éppen jó tapasztalatokat. Én konkrétan semmilyen oktatásban nem részesültem, a teher alatt nő a pálma elve alapján 2,5 évvel végzés után már szakrendelnem kellett, teljesen egyedül! Bár a nyári szabadságolások idején aktív reuma osztályon teljesen egyedül (!!!) eltöltött 3 hét után ez már meg sem kottyant. Azt, hogy a betegeknek sem, csak remélni tudom. Tehát én ezt az oktatást, amiért még 4 évet pluszban kötelezően le kellene dolgozni, nem értem. Hivatástudat. Én is ezért lettem orvos. De azt senki sem mondta, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy a 6 éjszakát nem alhatok havonta, helyette dolgozom, az én egészségem abszolút senkit nem érdekel, ráadásul egy személyben vagyok nővér, adminisztrátor, ügyintéző és ellátásszervező is. Mindezt persze legyek szíves egy életen át lelkesedésből végezni. Szóval ezért érzem én ezt a hozzáállást igazságtalannak, hogy velünk bármit meg lehet tenni az orvosi eskünkre hivatkozva. Igenis el kell kezdeni rendet teremteni, és megkövetelni, hogy a mi munkánkat is megfelelően becsüljék meg. Jól szervezett rendszerben egyébként sokkal kevesebbet kellene az orvosoknak dolgozniuk, mivel csak a saját feladatuk hárulna rájuk, és máris nem lenne ekkora elvándorlás. Ezen még nem gondolkoztak el?
Baunok Ágnes | 2010-03-27 19:29:01
Annyira a szívemből szóltok...! Köszönet érte! Bárcsak a "nagyok" is olvasnák! B.Ágnes Dublinból