Nem kapkodnak a vevők

2011-08-04

A korábban egészségügyi hasznosítású épületcsoportok vélt vagy valós eladása a politikai közbeszéd kedvelt gumicsontjának bizonyult az elmúlt években. 2007-es évértékelő beszédében – akkor még ellenzéki vezetőként – még maga Orbán Viktor miniszterelnök is egyértelműen arra utalt, hogy a kórházbezárások mögött ingatlanspekuláció húzódhat meg. A nyolcéves szocialista – szabad demokrata kormányzás éveiben történt átalakítások, összevonások esetében ellenzéki részről gyakorlatilag minden esetben megismétlődtek a fenti érvek. Miután kormányzati részről a Semmelweis-terv kapcsán elhangzott, hogy az elkövetkezendő időszakban elképzelhető egyes kórházi ingatlanok értékesítése a hiány pótlására, mi is szerettük volna megtudni, mely ingatlanok jöhetnek szóba ezen a téren Budapesten, illetve vidéken. Kíváncsiak voltunk, egyáltalán rendelkezésre áll-e konkrét lista az eladható, illetve potenciálisan értékesíthető ingatlanokról, és ha igen, nagyjából hány ingatlan szerepel ezen, milyen nagyságrendű bevételre számít a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az értékesítésekből, illetve milyen időtávon tervezik az eladásokat. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság kommunikációs osztályától azonban csupán igen szűkszavú választ kaptunk érdeklődésünkre: eszerint a kórházi ingatlanok értékesítéséről mindezidáig semmilyen konkrét döntés nem született.

 

 

Eladhatatlan épületgigászok

 

Az állami kórházi ingatlanok magántőkések részére történő „átpasszolása” bárki számára könnyen érthető politikai üzenet a mindenkori ellenzék részéről – a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy a szóban forgó ingatlanok a tapasztalatok szerint gyakorlatilag senkinek sem kellenek. Mint azt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kommunikációs osztályától megtudtuk, 2002 és 2008 között összesen nem egészen hatmilliárd forint származott az egészségügyi ingatlanok értékesítéséből. Némileg még tovább árnyalja a képet, hogy ebből ötmilliárdot egymagában a balatonvilágosi Club Aliga tett ki, amelyet 2007-ben adtak el. Utóbbi korábban az egészségügyi tárca vagyonkezelésében volt, de a szó szoros értelmében véve természetesen nem minősül egészségügyi ingatlannak. Emellett bevétel származott még a főváros II. kerületében álló, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézethez (OPNI) tartozó Völgy utcai ingatlan 2008-as értékesítéséből (480 millió forint), a Lánchíd utca 19. alatti ingatlan 2003-as eladásából, ahol most hotel működik (425 millió forint), illetve az Erkel utca 1. szám alatti ingatlanból, amely 2002-ben talált gazdára 43 millió forintért.
A fenti lista rövidsége önmagáért beszél, és maga a Vagyonkezelő is elismeri: korábban kórház céljára hasznosított ingatlan értékesítésére az elmúlt tíz évben számottevő mértékben nem került sor. Ennek oka a jelentős értékű komplexumok hasznosíthatóságában keresendő. Zömében hatalmas alapterületű épületcsoportokról van szó, amelyeknél a reménybeli új tulajdonosokat előírások egész sora kötné az erdőterületekre vonatkozó jogszabályi előírásoktól kezdve a szabályozási terveken át egészen és övezeti besorolásokig. Ezek komoly mértékben befolyásolják az ingatlanok „piacképességét”, konkrétan megakadályozhatják a független szakértő által megállapított becsült forgalmi értéken történő értékesítést – mint ahogy a mellékelt ábra szerint nagyrészt meg is akadályozták.
Mint azt az MNV Zrt.-től megtudtuk, az Egészségügyi Minisztérium 2007 novemberében jelezte, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény alapján – a kapacitás-átrendezések eredményeként – szükségessé vált az Országos Baleseti Sebészeti Intézet (OBSI) megszüntetése mellett további három központi költségvetési szervként működő intézmény bezárása. E körbe a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet (SOGYPFI), az OPNI, valamint az Országos Gyógy­intézeti Központ (OGYK) tartoznak, és a feladatuk ellátásához használt ingatlanok emiatt feleslegessé váltak. Az egészségügyi intézmények megszüntetése összesen tizenkilenc, nagyrészt Budapesten található ingatlant érintett. Az ingatlanokat az ingóságok értékesítéséig, illetve elszállításáig az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet használta. Az MNV Zrt. vagyonkezelői jogának rendezése és az ingatlanok birtokba vétele 2009 de­cem­berében fejeződött be.

 

 

Konganak az ürességtől

 

Kérdés persze, mit hoz a jövő. Ami biztosan látható: az MNV Zrt. a jelenlegi tervek szerint idén a Szabolcs utcai kórház épületegyüttesét kívánja értékesíteni. Ehhez azonban szükséges az ingatlant érintő földhasználati jog rendezése, valamint gondoskodni kell a területen lakók helyzetének rendezéséről is. Csak a problémák rendezését követően kerülhet sor az ingatlan-együttes egészének vagy egyes részeinek külön-külön történő értékesítésére. A 2008. január 1-jén bezárt kórház ingatlanja jelenleg nem hasznosított, de az egyik hozzá tartozó épületben mintegy tíz-tizenkét lakásban bérlők laknak. Státusuk tudomásunk szerint egyelőre nem pontosan tisztázott, jelenleg ennek rendezése folyik.
Természetesen nem a Szabolcs utcai kórház az egyetlen volt egészségügyi hasznosítású ingatlan, ami évek óta üresen áll, bár a háttér némiképp eltérő az egyes esetekben. A volt Svábhegyi Gyermekgyógyintézet (SOGYPFI) Béla király úti ingatlanegyüttesét 2003 és 2007 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság összesen hat alkalommal hirdette meg eladásra, a komplexum még nemzetközi pályázaton is szerepelt. Ezek azonban érdeklődés hiányában eredménytelenül zárultak. Az MNV Zrt. 2009. december 22-én jelentette meg a Napi Gazdaság és a Világgazdaság hasábjain az SOGYPFI Béla király úti és Mártonhegyi úti ingatlanainak értékesítésére vonatkozó pályázati felhívását. Ennek beadási határideje 2010. február 22. volt. A nyilvános pályázati eljárás érvényes, de eredménytelen volt: a benyújtott ajánlatok a becsült forgalmi érték 25 százalékát sem érték el.
A sajtóban annak idején hatalmas nyilvánosságot kapott az OPNI hűvösvölgyi ingatlana – közszájon forgó elnevezése szerint „a Lipót” – bezárása: se szeri, se száma nem volt a sejtetéseknek és nyilatkozatoknak, amelyek mind azt sugallták, hogy valaki szemet vetett a 406 ezer négyzetméteres, 23 hektárnyi erdőt és hat műemléképületet rejtő komplexumra. Ehhez képest az MNV Zrt. mindezidáig nem is hirdette meg értékesítésre a Budai Magyar Királyi Országos Tébolydaként 1868-ban épült palotát és csatolt részeit. Az Eötvös út 2. szám alatti, 1996 óta üresen álló ingatlant, a volt Belgyógyászati Klinika épületét pedig elhelyezési célra ajánlották fel egészségügyi tevékenységet ellátó központi költségvetési szerv számára. Mint megtudtuk, ezen ingatlanok meghirdetését az MNV Zrt. a korábban egészségügyi célra hasznosított ingatlanok jövőbeli hasznosítására vonatkozó kormányzati elképzelések figyelembevételével tervezi. Egyes ingatlanok esetében az értékesítés vagy egészségügyi felhasználás mellett az MNV Zrt. jogszabályi feladatát képező elhelyezési igények – így a központi költségvetési szervek működéséhez szükséges ingatlanok biztosítása – kielégítésére történő felhasználás is szóba kerülhet. Vagyis nem kizárt, hogy ezek továbbra is állami kézben maradnak.
Természetesen szerettük volna megtudni, mennyit érnek a fenti létesítmények, az ingatlanok értékbecslései azonban döntés-előkészítő lépésnek minősülnek, ezért azok nyilvánosságra hozatalát az MNV Zrt. a válasz szerint „általánosságban nem tartja célszerűnek.” A fenti ingatlanok egy részére 2009-ben és 2010-ben készült ingatlanforgalmi értékbecslés, ezért – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – egy esetleges értékesítési szándék esetén az értékbecsléseket aktualizálni kell.
A jövő tehát ködös, az üresen álló kórházi ingatlanok értékét legfeljebb találgatni lehet, döntés pedig még nem született. Egy dolog biztos csupán: a hasonló épületekért és kiszolgáló részeikért az elmúlt évtizedekben soha nem tolongtak a vevők.