Kockázatos a vaklicit

2011-06-27

A preferált ársávban lévő termékek nagyobb támogatásban részesülnek, ezzel térítési díjuk is sokkal kisebb lesz. Ez egy degresszív támogatás, régóta szorgalmazzuk, hogy az árérzékenységet növelhessük úgy a betegek, mint az orvosok szintjén. Azt viszont már veszélyesnek tartjuk, hogy a kabinet mindezt „vaklicitekkel” akarja elindítani a verseny ösztönzése érdekében. Kockázatos, ha a versenyből olyan cégek kerülnek ki győztesen, amelyek nem tudják megfelelően biztosítani és garantálni az ellátást. Szintén pozitívumnak tekinthető, hogy a preferált ársáv-státusszal hosszú idejű exkluzivitás jár, vagyis lehet tervezni a gyártást, a forgalmat, ami a gyakrabban változó támogatások mellett ma nehezebb. Abszolút korrekt intézkedés az is, hogy a közgyógyellátottak csak a preferált ársávban kapnak gyógyszert. Értékelendő, hogy végre elismerik: médiakampánnyal kell támogatni a generikusokat és a preferált ársávba tartozó termékeket.

 

Ez segíti a generikus készítmények gyorsabb penetrációját, ami árversenyt generál, ez pedig mindig is a mi platformunk volt. Más elemek szintén a generikus készítmények gyorsabb térnyerését erősítik. Tisztességes játékszabálynak látjuk, hogy mindenkinek marad támogatása, függetlenül attól, hogy a preferált ársávban mozog-e, vagy sem, és örülünk neki, hogy a biológiai készítmények bevezetési korlátja sem változott. A promóciós szabályok szigorítása terén nem érthető pontosan a kormány szándéka. A törvény olyan korlátlan hatalmat ruház a hatóságra, ami egy jogállamban nehezen elképzelhető úgy a jogsértések megítélését, mint a büntetés mértékét tekintve. Nem világos, pontosan mire van lehetőség és mire nincs, sok a félreérthető, nem egyértelműen értelmezhető megfogalmazás. Ami a negatívumokat illeti: már a 12 százalékos visszafizetés is sok volt, a 20 százalék pedig egyenesen elképesztően magas, nagyon sok cég tönkremehet miatta. A generikus programba nem fér bele, hogy még a kormánynak is be kelljen fizetni azt, ami megmaradt az árverseny után…

A nemzetközi referenciaárról ugyanez a véleményem: nem lehet minden oldalról korlátozásokat bevezetni. Az orvoslátogatónkénti 10 milliós befizetés szintén komoly teher, hiszen a termékek promóciója továbbra is alapvető jelentőségű. Aggályosak azok a diszkriminatív intézkedések is, amelyek ezen a téren érvényesülnek majd. Ezek értelmében ugyanis bizonyos orvoslátogatói létszám, és létező, kisebb volumenű hazai gyártás mellett nem kell majd orvoslátogatói díjat fizetni. A szóban forgó cégek biztonság és minőség terén nem versenyezhetnek a nagy piaci szereplőkkel, egyszerűen nem képesek azt a szaktudást és anyagi hátteret biztosítani a tevékenységük mögé, ami hosszabb távon is garantálná a gyógyszerek minőségét. Hiányoznak a rendszerből az orvosokat érdekeltté tevő garanciák is, a gyógyszerészeket pedig még közvetlenebbül és súlyosabban érintik a tervezett változtatások, hiszen a készleteik veszítenek az értékükből.

Mindez persze a nagykereskedőket is sújtja, hiszen 450 patika már most is fizetésképtelen, és így továbbiak válhatnak azzá, vagyis az egész ellátási láncban komoly problémák jelentkezhetnek. Ami a betegeket illeti, anyagilag főleg azok járhatnak rosszul, akik ragaszkodnak az addig szedett gyógyszereikhez. A kutatás-fejlesztés támogatását pedig nem az egészségügyi alapból kellene finanszírozni.
A K+F területén transzparens, stabil megoldásokra van szükség, hiszen ez átfogó gazdaságpolitikai kérdés, nem pedig egészségügyi.