Mi marad a mi zsebünkben?

Megosztó kormánydöntés milliárdokról

2010-01-21
 

Ellenérvként persze elhangzik, hogy az átalakulás gazdaságosabb üzemméretet és jobb szolgáltatást hozhat, de az eddigi tapasztalat azonban mégis az, hogy a kisebb pénztárak működési költsége sok esetben elmarad a banki, biztosítói hátterű pénztárakétól, miközben az elért hozamaik több esetben kedvezőbbek azokénál.

 

Helytelen és megengedhetetlen, hogy a nyugdíjpénztárakat magánkézbe juttassák, és azoktól a vélt vagy valós tulajdonosi pozíciójuktól is megfosszák az embereket, akiket korábban átcsábítottak a magán­nyug­­díjpénztári rendszerbe – véli Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. A szakember véleménye szerint már a rendszer létrejötte is hibás elképzelés volt, a magánnyugdíjpénztár intézményét már eleve rosszul kommunikálták annak idején. Ez ugyanúgy egyfajta szolidaritás rovására megy, mint a társadalombiztosítás esetleges magánosítása ment volna. A keretfeltételeket azonban már nem lehet változtatni, ellenben a legjobb dolgot kell belőle kihozni állítja, így nem szabad a befektetők kezébe adni a magyar nyugdíjpénzt. A korábbi hasonló tervezetnél, amikor a társadalombiztosítást akarták magánkézbe adni, időben és kellő mélységben sikerült informálni a választókat, akik népszavazás keretében adtak hangot véleményüknek tette hozzá Éger István. A rendszerváltás óta nem látott egységbe tömörülve tiltakozott akkor ellene a társadalom, most erre feltehetően nem lesz szükség, mivel reményei szerint ez az elképzelés sem valósul meg. A köztársasági elnök eleve normakontrollt kért, de nemcsak az Alkot­mány­bíróság határozatában bízik az elnök, hanem abban is, hogy a várhatóan Fidesz vezette következő kormány is komolyan veszi saját kijelentését és amennyiben esetleg addig születik egy hatályos törvény, úgy azt haladéktalanul eltörli.

 

A tulajdonosi jogok mellett az új szabályozás kedvezőtlen változásai közé sorolható az is, hogy a szolgáltatások tekintetében többek között korlátozódik a befizetések örökölhetősége, csupán kedvezményezetett lehet megnevezni a járadékra, valamint az egyöszegű kifizetések lehetősége is szűkül, miután a nyugdíjba vonulást követően nem igényelhető egy összegben megtakarítás.
A kormány az egyszerűsítéssel indokolta a törvény szükségszerűségét, mégis sokan inkább a felesleges tulajdonosi átrendeződést és a választási lehetőségek szűkítését látják benne. Matits Ágnes független szakértő a jogszabály komoly hiányosságának tartja azt, hogy valójában a járadék megállapításához ez a törvény kevés – az említett tartalékokról ugyanis egyáltalán nem szól –, a szabályozás alapján pedig még az üzleti biztosítók sem vállalnának járadék szolgáltatást, mivel azt indexálniuk kellene az állami nyugdíj emeléssel, ezen felül nem ismertek még a tartalékolási szabályok sem.
Talán célszerűbb lett volna a még érvényben lévő jogszabályt megfelelően alkalmazni. A viták során arról ugyanis már kevesebb szó esett, hogy a törvény szerint járadékot most is fizethetne a pénztár, amennyiben a Pénzügyi Szerve­zetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által jóváhagyott szolgáltatási szabályzattal rendelkezik. A 25 ezer tagnál kisebb pénztáraknál ilyennel már 3 évvel a szolgáltatás megkezdése előtt, tehát 2010. januártól kellene rendelkezni. Ennél nagyobb pénztárak esetében csupán egy év a határidő. A törvény azonban ennek pontos feltételrendszerét kormányrendeletre bízta, ilyen viszont még nem jelent meg, tehát, ha valaki akarna se tudna fizetni a tagoknak rendszeres járadékot. A helyzet egyelőre tehát több szempontból is rendezetlen. Szerencsére még van idő megfelelő, a szakma és az érintettek számára is jó törvényt alkotni.

Madarász János