Mi marad a mi zsebünkben?

Megosztó kormánydöntés milliárdokról

2010-01-21

 

 

Ám pontosan mit is takar az új szabályozás? A legnagyobb gond – mint az eddigiekből látható – a tulajdonosi háttér kérdése. A kormány elképzelései szerint az eddigi önkormányzati elv értelmében a tagok tulajdonában levő pénztárak üzleti alapon szerveződő magánnyugdíj-biztosító formájában működnének, új tulajdonosok kezében. A feltehetően pénzügyi hátterű befektetők lényegében ellenszolgáltatás nélkül kapnák meg a lehetőséget, hogy a hatalmas pénzvagyont kezeljék. Továbbá egyelőre az sem tisztázott, hogy a tagok jogosultak lennének-e a tartalékban lévő akár milliárdos nagyságrendű felhalmozott összegre vagy ez már az új tulajdonost gazdagítaná. Tény, hogy a tagok irányítása eddig is látszólagos volt, hiszen a közgyűléseken minimális volt a megjelentek száma, így érdemi döntést nem a tagok többsége hozta. Az új helyzet azonban merőben mást jelentene.

 

A többségünk tájékozatlan   A hazai lakosság körében igen alacsony az önkéntes megtakarítási hajlandóság, miközben a pénzügyi ismereteink komoly kívánnivalót hagynak maguk után. Ezek miatt viszont kiemelten fontos a nyugdíjpénztárak szerepe és az általuk kínált megtakarítási forma. A témával kapcsolatban végzett felmérések rendre megismétlődő eredménye ugyanakkor azt is mutatja, hogy a többség nem igazán tudja megítélni az őket érintő változásokat, így kiemelten fontos a szakma és a politikusok véleménye. Az egyik legfrissebb, az Aranykor Pénztárcsoport által tavaly november végén közölt kutatás szerint ugyan a nagy többség tisztában van azzal, miszerint a magánynyugdíj pénztári számlára utalja munkáltató a kötelező nyugdíjjárulék 8 százalékát, de sokan a nyugdíjcélú megtakarítások közé sorolták az életbiztosítást és a betéteket is. A hozamok elmúlt időszaki alakulásáról viszont annak ellenére nem volt ismerete a legtöbb válaszadónak, hogy a gazdasági válság miatt a média kiemelten foglalkozott a témával. (A kedvezőtlen környezetben 2008-ban a hozamcsökkenés és vagyonvesztés jellemezte a pénztárakat, de tavaly már a többnyire pozitív hozamokat értek el.) Egyelőre pedig az sem tudatosult, hogy a korábbi életszínvonal fenntartásához már nem lesz elegendő az állami nyugdíj, így a megtakarításoknak komoly szerepe lesz az időskorban.

 

Minderre legkorábban 2013. januárban kerülhetne sor, ekkortól már csak új típusú magánnyugdíj-biztosító részvénytársaságok működhetnének, amelynek nem lennének tulajdonosai a befizetők. Ez a dátum azért fontos, mert a felhalmozási időszakot követően legkorábban feltehetően ekkortól indulnak meg az első kifizetések – igaz, a szakértők szerint nagyobb arányban ez csak 6-8 év múlva zajlik majd, mert a korábbi visszalépésekben főleg a nyugdíj előtt lévők voltak aktívak.
A jelenlegi pénztáraknak addig kellene komoly és talán felesleges költségekkel átalakulni és/vagy összeolvadni, ugyanis mindehhez jelentős, akár 2 milliárd forintos tőkekövetelmény is társul. Azzal a szakma is egyetért, hogy átlátható és egyértelmű szabályozás kell a járadékszolgáltatás biztonságos működéséhez, de az ehhez előírt szervezeti változtatás a szakmát magát is megosztotta. A többség szerint a törvény ugyanis a nagy, pénzügyi háttérrel rendelkező pénztáraknak kedvez. A szabályozás egyben koncentrációt is jelentene, ami a kisebb pénztárak ellehetetlenüléséhez vezethet. A teljesítmény azonban a statisztikák szerint nem feltétlenül méret füg­gő, a kisebb pénztárak sem teljesítenek rosszabbul, sőt.