Az egészségügy mostohagyerek

2011-06-20

Bizonyára Ön is olvassa-hallja azokat a véleményeket, amelyek szerint a jelenlegi költségvetési helyzetet tekintve irreális a szövetség által előterjesztett 200 ezer forintos bérkövetelés…

Rendszerszintű bérrendezésre van szükség az egészségügyben, ami a teljes ágazatra kiterjed. Ami a költségvetési realitásokat illeti, egyszerűen látni kell, hogy a migrációt csak azt tudja megállítani, ha a kezdő szakorvosok nettó 300 ezer, a rezidensek nettó 200 ezer forint körüli összeget keresnének. Amennyiben erre továbbra is az lesz a válasz, hogy nincs forrás, akkor orvos sem lesz. Ebben az esetben azon kell elgondolkodni, szükség van-e a jelenlegi ellátórendszerre.

 

 Valóban ennyire a határon járunk?

A számok önmagukért beszélnek: a 30 ezres orvoslétszám fölé tervezett ellátórendszerben mára 28 ezer fő alá csökkent az
aktív, működési engedéllyel rendelkező szakemberek száma, és ez a mutató hamarosan 25 ezer alá fog esni. Ebben a migráció mellett természetesen az is benne van, hogy sokan nyugdíjba mennek, idejekorán hunynak el. Jelenleg körülbelül 3900 65 év feletti orvos praktizál Magyarországon, miközben az orvosi egyetemeken 700 körül jár a végzősök száma. A friss migrációs adatok szerint a belépők aránya idén körülbelül 50 százalékos lesz, ami nagyjából megfelel a tavalyinak. A tendenciák tehát azt mutatják, hogy az idén végzettek fele már egyáltalán nem is jelentkezik itthon szakorvosképzésbe. A mostani prognózisok szerint 2013 végéig még közel négyezer orvos hagyja majd el Magyarországot, és további mintegy kétezren nyugdíjba mennek. Emellett ne feledkezzünk meg a pályaelhagyókról és azokról sem, akik inkább a magánszektorban próbálnak majd boldogulni. Nem kell külön fejtegetni, mit okoz majd mindez: hosszabb várakozáslistákat, csökkenő színvonalú ellátást, és így tovább. Ez például Budapesten kevésbé lesz érezhető, hiszen a szintén lényeges mértékű belső migráció egyértelműen a főváros és a négy egyetemi központ felé irányul, de több nagyobb megyei intézmény is hamarosan működésképtelenné válhat. Vagyis az ellátórendszer beavatkozás nélkül nem bírja ki a jelenlegi kormányzati ciklus végéig.

 

A Semmelweis-tervben foglalt változásokkal, összevonásokkal, az ellátási térségek kialakításával sem?

A sok orvost foglalkoztató kórházak működőképessége növekedhet, de 110-120 ezer forintos fizetésért kevés kolléga fog 50-100 kilométerrel odébb költözni. Manapság, ha valaki csomagolni kényszerül, akkor már nem áll meg az országhatáron belül. És itt ismét csak a bérrendezés kérdésénél lyukadunk ki. A struktúraváltás kizárólag a bérrendezéssel együtt hozhat megoldást.

 

Az egészségügyi kormányzat már a rezidensek hangulatát is igyekszik javítani a képzési támogatások változtatásaival. Ez elegendő valamire?

Minden olyan intézkedés segítség, ami könnyíti a rezidenséletet, így ezek az intézkedések is javítják a Magyarországon maradók lehetőségeit. Az elvándorlást azonban nem lehet általuk megállítani.

 

Mit gondol a miniszterelnök azon kijelentéséről, amely szerint nem elfogadható, hogy a magyar adófizetők forintjain kitanított orvosok utána külföldön helyezkedjenek el?

A törekvésünk közös, hiszen azért harcolunk, hogy létrejöjjön az élhető magyar egészségügy, amiben tovább tudjuk vállalni a munkavégzést. Ugyanakkor nem fogadjuk el azt, hogy Magyarországon egy orvos annyit keres, mint egy utcaseprő, egy betanított segédmunkás vagy egy üzemi konyhai dolgozó. Nem arról van szó, hogy mi mindenáron külföldre akarunk menni, hanem arról, hogy a szakma presztízse és anyagi megbecsültsége egyaránt a mélypontra süllyedt. Ilyen körülmények között nem lehet kérdőre vonni azt a fiatal orvost, aki inkább külföldön próbál szerencsét, hiszen miközben Magyarországon nettó 90 ezer forint körül jár a kezdő fizetés, Németországban 600-700 ezer, Skandináviában pedig 900 ezer-1 millió forintnak megfelelő pénzt tudnak megkeresni a kezdő orvosok. Több tízezres külföldi felvevőpiacról beszélünk, ahol tárt karokkal várják a fiatal magyar orvosokat. Nagyon sok kolléga már az ötöd-hatodéves szakmai gyakorlatát is Nyugat-Európában tölti, mert ezekben az országokban előre vonzóvá akarják számukra tenni az ottani munkavállalást. Szakmailag pedig a magyar orvosok kiválóan megállják a helyüket a nemzetközi versenyben.

 

Miért éppen most jutottak el az elhíresült ultimátumig? Ekkora lenne az eltérés a jelenlegi kabinet és a korábbi egészségügyi vezetések politikája között? Esetleg kevésbé találják meg velük a hangot?

Függetlenül attól, hogy mikor milyen összetételű volt a tárca, konzekvensen jártuk az utunkat. Mindig törekedtünk a konstruktív munkakapcsolatra. Most érte el a migráció azt a szintet, ami azonnali beavatkozást igényel. A mi felelősségünk is, hogy felemeljük a szavunkat. A jelenlegi egészségügyi vezetés láthatóan igyekszik, próbál megoldást találni a problémákra, de nem áll rendelkezésére elegendő forrás, vagyis nem csupán az államtitkárságon múlik a helyzet rendezése, hanem kormányzati elhatározáson is. Sajnos a döntéshozók számára az egészségügy ugyanolyan mostohagyereknek számít, mint az eddigi évtizedekben bármikor.

 

Kik csatlakoztak a kezdeményezésükhöz?

Olyan történelmi összefogás jött létre, amire eddig még nem volt példa. A hivatásrendi köztestület valamint az egyéb jelentős orvosi rétegszervezetek egyaránt kiállnak a Rezidens Szövetség kezdeményezése mellett. Sorsközösséget alkotunk: tapasztalt kollégák és fiatalok. Már nemcsak a jövőnkről, nemcsak a betegeink sorsáról van szó, hanem a saját önbecsülésünkről is. A több évtizedes munka megbecsültségéről, az orvosi hivatás presztízséről. Azt kérem a kollégáktól, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez! Megmérettetünk. 2011. december 31-én nemcsak az akció sikere fog eldőlni, hanem az is, hogy van-e szava, van-e értéke Magyarországon az orvostársadalomnak.