Nem lesznek támogatók

2011-06-27

Ezzel a korszerű, hatékonyabb terápiás lehetőségtől eshetnek el a gyógyítók és a gyógyulni vágyók. Az elhúzódó, lassabb gyógyulás az egészségügyi kassza más területén többletkiadásokat eredményezhet. Nem lebecsülve, de feltételezhető, hogy kontraszelektálódik a gyártói kör, és a gyengébb minőségű, bizonytalan kutatási- és gyártási hátterű cégek kerülhetnek vezető pozícióba. A kedvező ár/érték-arány alacsony minőségen nem feltétlen jár ugyanolyan terápiás hozadékkal, mint az originális készítmények esetében, ahol ez valódi versenyhelyzetben kialakulhatna.

Nem látszik garancia arra, hogy a generikus készítményeket gyártok a háttérben, a nagyobb nyereség reményében nem tudnak kartellezni, s az árakat magasabb szinten tartani. A generikus referenciakészítmények kiválasztása több ponton problémás lehet. Vajon az a gyártó, aki generikus készítményét az originális gyártókhoz hasonló kutatási, vizsgálati procedúrának veti alá, előnyösebb helyzetbe kerül, mint az ezt a gyakorlatot nem folytató? A generikus termék eredete és minősége mindig biztosan igazolható? Pozitív és negatív példát eddig is tapasztalhattunk már. Ami a forgalmazókat illeti, a nagykereskedelem mozgástere legnagyobbrészt a lehetséges árrés nagyságától, az extraprofit lehetőségétől függ.

A megosztható árrés a gyógyszertárakra jutó árréssel együtt a jelenlegi gyógyszertári hálózat fenntarthatóságát, ezen keresztül a gyógyszerellátás egészét is jelentősen befolyásolja. A profit várható csökkenése az ellátóképesség szűkülését is eredményezheti. Várhatóan a vidéken, falvakban és hálózatokon kívül működő gyógyszertárak lehetnek a vesztesek. A fogyasztók, azaz a gyógyulni vágyó betegek gyógyszerkiadásai nyílván növekedni fognak, hiszen a forráskivonás elsősorban a gyógyszerár-támogatás csökkenését fogja hosszútávon eredményezni, amely a térítési díjak növekedésével jár együtt.
A betegek konfrontálódhatnak mind kezelőorvosukkal, mind gyógyszerészükkel szemben, mert bevált, megszokott készítményeikhez nem minden esetben tudnak majd hozzájutni. Mindez nem erősíti az orvos-gyógyszerész-beteg bizalmi viszonyt. Itt kell megjegyezni egy további lehetséges hátrányt, amely az orvostársadalom egészét érinti: akár meg is szűnhet a gyógyszergyártók és -forgalmazók pozitív minősítésű, nem üzleti alapú szponzorációja, amely az orvos-továbbképzés eddigi biztos anyagi forrása volt. Mindezeket figyelembe véve nem csekély felelősség terheli a döntéshozókat a valós szabályozás, költségvetési gazdálkodás és jogalkotás folyamatában.