Állami vagy helyi?

2011-10-17

A politika rátenyerel a szakmára

Megítélésem szerint az államosítás nem jelent megoldást, mivel az állam sem dúskál éppen a forrásokban. Ha pedig a szegény ember elvesz valamit a másik szegény embertől, attól még mindketten szegények maradnak… Úgy vélem, már rég a biztosítók kezére kellett volna adni az intézményeket, amelyeket a népszavazással éppenhogy nem engedtek kibontakozni. A jelenlegi feudális jellegű egészségügy egyszerűen működésképtelen, és a helyi lobbiérdekek is ugyanúgy megmaradnak attól, hogy az állam veszi át az intézmények üzemeltetését. A politika így is az egész szakmára rátenyerel. Nem gondolom egyébként, hogy a közeljövőben összeomlana az ágazat, továbbra is fennmaradhatnak a jelenlegi állapotok, de javulásban nem reménykedem.

dr. Bógyi György,

urológus és andrológus

 

 

Heterogén tulajdonosi szerkezet

Bevallom, kérdőjelek vannak bennem a dolog racionalitását illetően. Nem vagyok benne biztos, hogy a betegellátás szempontjából költséghatékonyabb lenne a központi szervezés. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy működőképes a különböző konstrukciók egymás melletti létezése, a színes, heterogén tulajdonosi szerkezet. Nem feltétlenül vagyok meggyőződve arról, hogy Magyarországon ebben rejlik a hiba. Az persze tény, hogy az önkormányzatok által fenntartott kórházak tekintélyes része csődközeli helyzetben van, és ebben a helyzetben érdemes lenne megnézni, mit tud tenni az állam. De kérdem én: miért tudna többet, ha a források többségét így is neki kellene biztosítani? Vagyis kissé ambivalens érzéseim vannak a témával kapcsolatban. Meglátjuk, segít-e az ágazaton a centralizáció, én magam is érdeklődve várom a fejleményeket.

dr. Buda Botond,

neurológus

 

 

Súlyos összefonódások

Úgy gondolom, az önkormányzatoknak semmit sem szabadna kapniuk az egészségügyi ellátórendszerben, beleértve ebbe az ügyeleti ellátást és a háziorvosok feletti diszponálás jogát is. Ennek oka azokban a súlyos helyi összefonódásokban keresendő, amelyek komoly zsarolási potenciált biztosítanak a helyhatóságoknak az orvosokkal szemben. Az orvosok sorsát, lehetőségeit a jelenlegi rendszerben az önkormányzatok lehetőségei, illetve az önkormányzat képviselőivel ápolt személyes viszonyaik határozzák meg, amelyek ezen keresztül a betegellátásra is nagyban kihatnak. Kissé olyan ez, mint a vadászatban, ahol a vadőröket jelenleg a vadásztársaságok finanszírozzák, holott ez az állam dolga lenne. Kizárólag így biztosíthatók az azonos sztenderdek, amelyek a megítélés alapját képezhetik. Úgy látom, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által folyósított összegeknek nem az önkormányzatoknál, hanem közvetlenül a kórházaknál, az orvosoknál kellene landolniuk.

dr. Torday László,

klinikai onkológus és farmakológus

 

 

Ne kerüljenek magánkézbe

Úgy gondolom, a lényeg alapvetően az, hogy az intézmények ne kerüljenek magánkézbe. Hogy ezen túlmenően központilag, Budapestről irányítják a kórházakat és rendelőintézeteket, vagy a folyamatba még beékelődnek-e köztes állomásként az önkormányzatok is, másodlagos kérdés. Talán az szól az önkormányzatok mellett, hogy minden helyen pontosabban tisztában vannak a maguk sajátos helyzetével.

dr. Dravetzky Éva,

neurológus

 

 

Minden kormány megígérte

Pontosan nem tudom, mivel jár majd az államosítás, de az biztos, hogy a kórházi dolgozók számára nem volt előnyös az önkormányzati fenntartású szisztéma. A kérdés másik oldala pedig az, hogy az önkormányzatok is függenek az államtól. Az egészségügyet biztosan nem az ő feladatuk lenne kihúzni a gödörből, az pedig szintén érdekes kérdés, hogy vajon az államnak rendelkezésére állnak-e az ehhez szükséges források. Eddig az összes kormány megígérte, hogy rendbeteszi az ágazatot, a dolgozóknak azonban soha nem lett jobb, és a szolgáltatás színvonala sem javult. Az egészségügy jelenleg a szakadék szélén egyensúlyoz, és egy apró fuvallat is elég ahhoz, hogy beleessen, hiszen nemcsak az orvosok, hanem az egészségügyi szakdolgozók is óriási számban hagyják el Magyarországot. Hosszabb távon csak egy nagy tőkeinjekció és az azzal járó komoly megtartó erő változtathat ezeken az áldatlan állapotokon, hiszen ma már jóformán csak az marad itthon, akinek muszáj: aki nem beszél nyelveket, akit a család ideköt, illetve akinek még nincs elég szakmai gyakorlata. Utóbbiak azonban egyből elmennek, amint megszerzik a külföldi munkához szükséges tapasztalatokat. Egy dolog biztos: az eddigi foltozgatások most már nem elegendők a problémák megoldásához.

Győri Norbert,

felnőttszakápoló, diplomás ápoló, ortopédiai ápoló

 

 

Javulhatna az anyagellátás

Lehetséges, hogy jó hozadéka lenne az államosításnak például az anyagellátás terén, ez azonban korántsem biztos. Az önkormányzatoknak kevés pénzük áll rendelkezésre, ebből kifolyólag kevés az anyag, az eszköz az intézményeknél. Persze volt már állami központú az egészségügy, de nem tudom, a most kialakítandó rendszer miben lesz más annál. Mindenesetre reménykedem benne, hogy javulhat a helyzet. A helyi lobbiérdekek kiszűrése szempontjából mindenképpen javulást eredményezhetne az átalakítás.

Beckné Papp Zsuzsanna

általános ápoló és asszisztens, fogászati szakasszisztens