A hipertónia és a diabetes mellitus jelentős kardiovaszkuláris kockázati tényezők. Hazánkban mindkét betegség kifejezetten gyakori, ugyanakkor együttes jelenlétükkel is minden nap találkozhatunk a rendeléseken. A Framingham-vizsgálatban igazolták, hogy a hipertónia és a szénhidrát-anyagcsere zavarainak együttes jelenléte hatványozottabban növeli a kardiovaszkuláris mortalitást, mint e két betegség külön-külön. A ...

Menopauza után számos metabolikus és vaszkuláris változás következik be. Nő a testtömeg, ezen belül kifejezetten az intraabdominális zsír mennyisége fokozódik. Gyakoribb lesz a dyslipidaemia, és a szénhidrát-anyagcsere zavara. Fokozódik a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és emelkedik a hipertónia gyakorisága is. Posztmenopauzában a hipertónia kezelésére jó lehetőség a szimpatikus idegrendszeri aktivitást ...

A hipertónia és az elhízás mind a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői. A második generációs, centrálisan ható rilmenidin (imidazolin I1-receptor-agonista) hatékonyan – dózisfüggő módon – csökkenti a szimpatikus idegrendszer működését. Hatásának következtében 24 órán keresztül csökken mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás elhízottakban is. ...

 Az anyagcsere-centrikus gondolkodásmód egyre fontosabb szerepet kap az antihipertenzív kezelésben. Az alkalmazott gyógyszercsoportok metabolikus hatásának szem előtt tartása is szükséges az egyénre szabott terápia összeállításához. Ennek során a beteg rizikóstátusza mellett figyelembe kell vennünk a béta-blokkolók, diuretikumok, kalciumcsatorna-blokkolók, centrális szerek, ACE-gátlók és ARB-k, vagy alfareceptor-...

A monoterápia ritkán elégséges a hipertóniás betegek célvérnyomásának eléréséhez. Igen gyakran kombinációs kezelést kell alkalmazni, sokszor többszörös kombinációt is (1). Ma már széles körben ismert tény, hogy a fix dózisú kombinációk azonos mellékhatásprofil mellett erőteljesebb vérnyomáscsökkenést eredményeznek, mint a komponenseikből álló szabad kombináció. Ennek az oka egyrészt a komponensek ...