Van jobboldali és baloldali orvos?

2010-02-26

 

Ha ez egy valóban normális ország (természetesen nem olyan, mint amilyent egy másik, ezt a meghatározást néhány éve kitaláló, politikus szeretne), akkor most ennek az embernek a pártja azonnal miniszterelnök jelöltet cserélne.
Ezt a kijelentést nem lehet hozzámérni a – ma már tudjuk – büszkén beismerten kitalált 23 millió román, vagy a kötéllel előrángatott kötél történethez.
De E. CS. higgadtságra inti magát és elemezni kezd. Hiszen a kijelentést tevő máris félremagyarázásról beszél. Ami természetesen képtelenség. Az ő és tanácsadói által kidolgozott szöveg nem véletlen mondat. Célja a nyugdíjas korosztály néhány ezer hiszékeny szavazójának megnyerése bármi áron, ezúttal újfajta megfélemlítéssel, elbizonytalanítással, bizalomrombolással. Mert a jelölt Úr bizonyára nem egy közkórházba vitte orvos édesapját s az sokkal okosabb annál, hogy ilyeneket kérdezzen. Utóbb feltett újságírói kérdésre tagadta is ezt. A kérdés célja világos, miként az is, hogy a felvetőnek nincsenek ilyen félelmei. Nem az tehát a lényege e dolognak, hogy ő rólunk, orvosokról vagy a hasonló súlyú pedagógus társadalomról ilyeneket feltételez. Nem. Hanem az, hogy néhány remélt szavazat megszerzése fontosabb számára, mint a becsületünk, mint a magyar embereknek a gyógyítóiba és oktatóiba vetett bizalma. Mert nem csupán az orvosokat és pedagógusokat sérti, de teljes bizonytalanságba sodorhat hiszékeny betegeket, gyermeküket nevelő szülőket. Ha előző választások számadatait nézzük, potenciálisan közel fél országot. Természetesen és feltehetően ennél jóval kevesebbet. Mert E. CS. reméli, hogy korosztályának józan ítélőképessége ilyen mélyre – tömegesen – nem süllyedhetett.
És arra is gondoljunk, miszerint, ha egyik oldalról így van, akkor miért ne lenne elképzelhető, hogy a másik oldalon is felmerülhet a bizonytalanság. Mert ugye a helyzet fordítottja sem kizárt. A szörnyűség kijelentője erről azonban nem biztosított senkit.
Micsoda „nagy kő” ez, s ki tudja hol áll meg.
Hatalmas baklövés és a kijelentő jó, ha számonkéri kampány-tanácsadóinak vétkes felelőtlenségét is. Mert ez visszaüt nagyon.
A politikai haszonszerzés vágyának olyan ócska, hazug és egy ember egész belső világát leleplező esete ez, amely felett nem lehet átsiklani sem bal sem jobboldali magyaroknak. 

Egy demokrácia nem működhet igazán jól, ha nincsen benne egy valódi baloldal. Az a magyar baloldal, amelyik valódi és „annak is akar látszani”, csak egy azonnali és határozott lépéssel tudná elhatárolni (mennyit emlegették ezt a szót gondolja E. CS.) magát ettől. Nem csak a kijelentéstől, de a személytől, s nem csupán a személytől, de a gondolattól, és nem csak a gondolattól, de a tisztátalan módszerektől is.
A kijelentést tevő jelölt, párttársait nemrégen becsületes emberek gyülekezetének nevezte. Reméljük így is van, és közöttük sem marad visszhangtalan, ami elhangzott.
A kijelentést tevő nemrégen az ellenfél durva kampányával is riogatott.
Vajon erre akart előre rátenni egy konténerrel?
Ha igen, akkor nagyon mellé fogott.
E. CS. mint orvos és értelmiségi, mint magyar állampolgár, nem tudja elképzelni, hogy ezek után világosan gondolkodó ember ezt a gondolatvilágot támogassa. Ami nagy baj! Mert szükség lenne a baloldalra is.
De merre is van a bal?
A széna vagy szalma példázatát régen ismerjük.
Ha a bal a „széna”, akkor annak, aki nevében „szóna” valaki másnak kellene lennie.
De a jobb sem érdemel nagy dicséretet, ha ezt szó nélkül lenyeli.
Ezt a kijelentést nem lehet szavakkal minősíteni. Talán politikai trágárságnak, hiszen olyan, mint templomban egy káromkodás. Politológusok, jogászok, ne adj Isten a köztársaság Elnöke talán majd értelmezik, de ha nem lesz következménye, akkor a magyar jövő két pillérére, az oktatásra és az egészségügyre soha nem tapasztalt mélységek várhatnak még. Nyilván csak abban az esetben, ha egy ilyen módszerekre képes személy hatalmat is kap a kezébe.
Természetesen azt is tudjuk, hogy milyen piedesztálra került felénk a hazugság, mint munkamódszer. Kampány idején van ilyen, mondja valaki a médiában. Szomorú, nagyon szomorú jegyzi meg E. CS. Hol az a határ ameddig minden felelősség alól felment a kampány? Lehet-e ilyen határ? Ez tehát nem fogadható el, mint enyhítő körülmény.
Ekkor E. CS. keserűen elmosolyodik egy kaján gondolattól. Eszébe jut, hogy mit is mondott a jeles szónok: „Ő nem akar olyan országban élni…?!”
Szegény (elszegényítet) ország vagyunk. Az „ócsítás” jegyében végezzünk számítást, hogy mi lenne a gazdaságosabb? Több mint 100 000 orvos és tanár, vagy egyetlen ember költöztetése.

Dr. Szász István Tas
A FAKOOSZ elnöke