Új vizsgálati eredmények az Európai Kardiológus Társaság 2011-es kongresszusán

2012-01-24

A pitvarfibrilláció a szívelégtelenségben szenvedő betegek gyakori tünete, amely a stroke fokozott rizikójával társul. Antikoaguláns kezelés (pl. war­farin) hatására ennek rizikója azonban jelentős mértékben csökkenhet. Az apixaban egy új, orális aktív Xa-faktor-gátló szer, amely a warfarintól eltérően nem igényel rendszeres ellenőrzést.
A kettős vak, ARISTOTLE-vizsgálatba 18.201 olyan beteget vontak be, akiknél pitvarfibrillációt észleltek, illetve legalább egy, stroke-ra hajlamosító rizikófaktorral rendelkeztek. A betegek a randomizációt követően napi 5 mg apixabant vagy 2–3-as INR beállításához szükséges mennyiségű warfarint kaptak. Az átlagos nyomon követési idő 1,8 év volt. A stroke, vagy szisztémás embólia összetett elsődleges végpont relatív rizikója 21%-kal csökkent az apixabant kapó betegekben, összehasonlítva a warfarint kapókkal (212 esemény vs. 265 esemény; p=0,01). A major vérzések rizikócsökkenésének aránya 31% volt az api­xabant kapó betegekben, szemben a warfarint kapó csoporttal (327 esemény vs. 462 esemény; p<0,001). Az eredmények valamennyi alcsoportban hasonlóak voltak. Általában elmondható, hogy a betegek az apixabant jól tolerálták. Mellékhatás kevés betegben jelentkezett, ugyanúgy kevesebb betegnél kellett felfüggeszteni emiatt az apixaban szedését.
A kardiális reszinkronizációs terápia (CRT) mind a mérsékelt, mind a súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegekben jól megalapozottnak számít. A legújabb tanulmányok alapján enyhébb tünetekkel rendelkező betegekben is hatékonynak bizonyul. A SMART-AV-tanulmány során három különböző, AV-átvezetést optimalizáló módszert vizsgáltak 980 olyan, előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő betegben, akik CRT-beültetésben részesültek.
Az alvizsgálat során az elektromos disszinkronizáció és a kedvező balkamra-remodelling közötti kapcsolatot 426 beteg alcsoportjában vizsgálták, akiknél QLV (az EKG-jel, és az intrinsic pacing inger között eltelt idő) felmérés is történt. Az átlagos bal kamrai ejekciós frakció 26% volt. A QLV kvartilisei (0–70, 70–95, 95–120 és 120–195 ms) szerinti eredmények értékelési ideje 6 hónap volt. Ezek alapján a hosszabb QLV-értékű betegek esetén a balkamra-remodelling sokkal kedvezőbben alakult amellett, hogy a balkamra-funkció és az életminőség is javult (minden esetben p<0,001).
A SHIFT két további alvizsgálata az echokardiográfiás és életminőséggel foglalkozó tanulmányok. Ezek alapján emelkedett szívfrekvencia mellett, tünetes szisztolés szívelégtelen betegekben a szelektív, I_f-csatorna-gátló iva­bradinnal történő szívfrekvencia-csökkentés kedvezett a balkamra-remodellingnek és javított az életminőségen.
Az európai CRT-felmérést 13 ország 141 központjában végezték. Ez a felmérés a CRT-kezelés áttekintésével foglalkozott. Ennek alapján a betegek 81%-a „sokkal jobban” vagy „némileg jobban” érezte magát CRT-eszköz beültetése után.
A CRT-kezelés előnyeit egyéb randomizált klinikai vizsgálatok is alátámasztották, miután ezen eredményeket a CRT-kezelést kapó betegekben a mindennapi klinikai gyakorlatban megfigyelték.

 

Forrás:
Cleland JGF, Coletta AP, et al. Clinical trials update from the European Society of Cardiology Meeting 2011: ARISTOTLE, SMART-AV: QLV substudy, SHIFT: echocardiography and quality of life substudies, European CRT Survey, and Basic Science Update. European Journal of Heart Failure 2011; 13: 1376–1380.