Lapszám: Orvosok Lapja | 2010 | 7. évfolyam 1. szám
Szerző: Dergán Ádám

Új elnök a MOSZ élén

2010-01-21

Az orvosok szakszervezete, a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) elnöki tisztét 2007. december elseje óta betöltő dr. Gyenes Géza egyéb irányú elfoglaltságai miatt a közelmúltban lemondott. Utódául egyik alelnökét, dr. Bélteczki Jánost választották meg a MOSZ múlt év decemberében lezajlott kongresszusán, akit céljairól és az idei év fő feladatairól kérdeztünk.
 

Gratulálok a megválasz­tásához! Milyen célokkal látott munkához mint a MOSZ új elnöke?

Valósággal sokkolt, amikor 2009 októberében megtudtam, hogy dr. Gyenes Géza politikai szerepvállalása miatt lemond, hiszen kiválóan együtt tudtunk dolgozni. Korábban a MOSZ alelnöke, majd október végétől decemberig ügyvezető alelnöke voltam, így nem okoz nehézséget folytatni a megkezdett munkát. December 12-én tisztújító kongresszust tartottunk. A tagság elfogadta és méltányolta Gyenes doktor döntését, aki az elnökségben a továbbiakban nem kíván szerepet vállalni, de tudását a tagság részére továbbra is kamatoztatja: segít minket abban az érdekvédő munkában, amelyben idehaza egyedülálló gyakorlata van. Az idei év egyik fő feladatának a szervezet szerkezeti és működési elemeinek megújítását tartom. Decentralizáljuk a vezetést, amihez kiváló lehetőséget nyújt a Liga szakszervezeti konföderációhoz tartozásunk, amelynek megyei infrastruktúráját közösen tudjuk használni az EDDSZ-szel. A másik fontos feladatunk a szervezet működési feltételeinek biztosítása. Egy érdekvédelmi működés pénzbe kerül. Szeretném elérni azt, hogy a tagok felismerjék: a tagdíj felfogható egy kedvező árú biztosítási díjnak. Mi azért vagyunk, hogy ha bármilyen jellegű problémájuk adódik, akkor segítsünk azt elrendezni.

 

Milyen erőt képvisel a MOSZ?

A nyilvántartások alapján a MOSZ-ba több, mint 15.000 fő lépett be: ez a jelenleg a magyar egészségügyben lévő orvostársadalom több, mint fele. A létszám azonban önmagában nem tudja meghatározni egy szervezet ütőerejét: az a tagok eltökéltségén, összefogási hajlandóságán múlik, és – valljuk meg – mi, orvosok ebben nem járunk élen. Bízom abban, hogy ez változni fog. Lassan eljön az a pont, amikor a Magyaror­szá­gon dolgozó orvosoknak már nem lesz hova hátrálni. A dicső magyar orvos elődöknek tartozunk annyival, hogy egy ponton azt mondjuk: ezt már nem! Amennyiben képesek leszünk, felismerve az érdekeinket, összefogni, akkor eredményesek lehetünk.

 

1 | 2 | Következő >

Cikk értékelése

Eddig 2 felhasználó értékelte a cikket.

Hozzászólások