Tolvajoké a kórház

2011-09-19

Három éve az utolsó osztály is elköltözött a Városmajor úti, egykoron megyei fenntartású, majd hosszas huzavona után a város tulajdonába kerülő egészségügyi intézményből. Nemrégen még arról adtunk tudósítást, hogy a Tüdőkórház 23 ezer négyzetméter nagyságú parkját – miután a Tisza Klub kiharcolta, hogy helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánítsák – a „Munkalehetőség a Jövőért” Szolnok Nonprofit Kft. felújította (a mintegy 22,5 millió forintos beruházáshoz 20 milliót pályázati támogatás fedezett, az önerőt pedig a város önkormányzata biztosította), és a területet a későbbiekben is hasznosítani kívánják. A parkerdő helyreállítását követően, 2010-ben tíz általános iskola 91 alsó tagozatos osztálya számára – a park bemutatásával egybekötött – környezettudatosságára nevelő, ismeretterjesztő oktatást szerveztek az „Újjáéledő park Szolnokon” elnevezésű program által.
– Amióta bezárták a kórházat, azóta történnek területén betörések, lopások. Leginkább fémet lopnak az oda behatolók, de bármi, ami mozdítható, viszik – közölte Veres Éva, a Szolnoki rendőrkapitányság sajtóreferense. – A Szolnoki Rendőrkapitányság tud erről az áldatlan állapotról, és már több alkalommal történtek elfogások. Volt, akit bent, a kerítésen belül értek tetten, voltak olyan tolvajok is, akik már éppen kifelé másztak a kerítésen, amikor fülön csípték őket a rendőrök. Több esetben kezdeményeztünk bíróság elé állításokat is. Természetesen a rendőrség odafigyel erre a területre is, folyamatos a kórház környékén a járőrözés, az ellenőrzés, a gyanús személyek kiszűrése. A legnagyobb problémát az jelenti ebben a kérdésben, hogy a területet – amióta bezárták – senki sem őrzi.
– Mi is tudunk a problémáról – reagált megkeresésünkre dr. Tóta Áron, a városrész önkormányzati képviselője. – Felvettük a kapcsolatot a rendőrséggel, a helyi közterület-felügyelettel és a városi polgárőrséggel is, hogy amíg nem oldódik meg a létesítmény folyamatos őrzésvédelme, addig a környéken sűrűbben járőröznek ezen szervek munkatársai – tette hozzá a városatya.
A tüdőkórház története 1939-ben kezdődött, amikor a honvédelmi minisztérium megbízta Glock Imre budapesti építőmestert egy szolnoki helyőrségi (katonai) kórház tervezésével és felépítésével. A használatbavételi engedélyt 1941. elején adták ki. A háborús vereséggel megsemmisült magyar királyi honvédség tulajdonából a második világégést követően kikerült a kórházépület. Másodvirágzását a világháborút követően élte.
Az épületben 1948-ban nyílt meg az Állami Tüdőgyógyintézet a magyar egészségügy egyik legnagyobb sikertörténetének részeként. A háború után a jórészt a svájci Vöröskereszt kórházi berendezésből, műszerekből, ágyneműből és egy szűrőkocsiból álló adománya révén berendezett létesítményben a népbetegségként számon tartott TBC ellen kezdetben 150, majd 395 ággyal indítottak nagyszabású gyógyító-megelőző tevékenységet. Mivel kezdetben a TBC-t egyes esetekben csak műtéti úton, a beteg rész eltávolításával tudták kezelni, így a kórház egy sebészeti részleggel is bővült. Az akkoriban kezdődő országos tüdőgondozó programhoz kiváló orvosgárdával rendelkezett a kórház. Itt a politikai nézetektől függetlenül még az olyan elkötelezett igazgató főorvosok alatt is, mint a kiváló kapcsolatokkal rendelkező, korszakos működésű dr. Perényi György, akinek csak a szaktudás számított. Az ő nevéhez egyébként az elismerő visszaemlékezések mellett egy érdekes történet is fűződik. Eszerint valószínűleg neki köszönhető a kórház melletti Zagyva-híd elődjének felépítése, amit az 1956-ban a saját kórházi szobájában rejtegetett tanácselnök járt ki hálából, hogy jobban meg lehessen közelíteni az intézményt. Az itt uralkodó szellemiségre példaként még egy nevet említünk. A kórházban szinte bent élő dr. Mécs Jánosét, aki mellkassebészként személyes példaadásával tudott olyan teljesítményt kihozni a beosztottaiból, amivel nem egyszer reménytelen esetnek számító betegeket is sikerült megtartani az életnek. A kórház 2008-ban beszüntette működését. Először a régebben országos hírű, szakmailag külföldön is elismert intézmény osztályait helyezték át fokozatosan a szintén szolnoki székhelyű Hetényi Géza megyei Kórházba. Egy ideig elfekvő-utókezelő intézet működött a falai között, de mára csak a csend neszez parkjának fái alatt. Ez a különleges fákat őrző kert jelenleg az egyetlen megmaradt értéke. Itt egykor a kezelés kiegészítéseként pavilonokban ágyakon fekve levegőzhettek, pihenhettek a betegek, amit a nem túl szerencsés tájolású épület fekvése is szükségessé tett.
A polgármesteri hivatal sajtóreferense, Pókász Endre tájékoztatása szerint a jelenleg a város tulajdonában levő területet ugyan értékesíteni kívánják a jövőben, de a helyi védettséget élvező park megőrzésének szigorú megkötésével. Addig is jelentős összeg befektetésével gondoskodnak a fönntartásáról.