Miért „mostohagyerek” az egészségügy?

II. Richter Gedeon Médiaklub

2010-01-21

 

Az SZDSZ-re utalva megemlítette, hogy „egy szakmával szemben reformot csinálni elég nehéz. Azt viszont világosan látni kell, hogy a kérdés nemcsak hu­mán szempontból, hanem a gazdaság szempontjából is nagyon fontos, hiszen nyilvánvaló, hogy az emberek jó, vagy rossz egészségi állapota az egy jó, vagy rossz állapotban lévő erőforrás a gazdaság számára – emelte ki a Budapesti Corvinus Egyetem Gaz­dálkodástu­do­mányi Kar egyetemi tanára.
Dr. Csillag István, a Medgyessy-kormány egykori gazdasági és közlekedési minisztere meglehetősen élesen fogalmazott. Arról beszélt, hogy szerinte az egészségügyet leszámítva „…nincs olyan ágazata a kormánynak, amelyik lényegében évtizedekig gond nélkül, arra való hivatkozással, hogy »de hiszen itt életekről van szó« – léphette túl a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket.” Hozzátette: mindenki rövid távú kérdésekről beszél, miközben elsősorban a strukturális szerkezeti bajok orvoslására lenne szükség. Ilyen körülmények között az egészségügy valóban mostohagyerek, nem tud más lenni, nem tud sikerágazat lenni – vélekedett az Eximbank elnöke.
A kerekasztal-beszélgetésen természetesen szóba kerültek a gyógyszergyártók is. Kóka János elmondta, hogy a gyógyszergyárakban ő gazdasági miniszterként jelentős foglalkoztatót, nagy beruházót, kiemelt kutatás-fejlesztési pénzköltőt és hatalmas exportőrt látott.
A volt tárcavezetők egybehangzó véleménye szerint pozitív példának tekinthető az egyetlen, magyar irányítású kelet-közép-európai multinacionális gyógyszer­gyár, a Richter története. Bod Péter Ákos a Richter jelszavát emelte ki: „nemzedékeken át.” Szerinte arra volna szükség, hogy a politika is nemzedékeken át gondolkozzon.
Csillag István szerint nagyon kevés olyan magyar nagyvállalat volt, mint a Richter, ahol egy kultúrát tudtak teremteni és jó vezetésük volt. „A mindenkori gazdasági miniszter nem tudja megmondani, hogy melyik egyetemről kell embereket toborozni, milyen továbbképzésre van szükség, milyen labor kell, milyen belső kultúra szükséges. Az a kollektíva, amelyik tudta ezekre a kérdésekre a választ, ki tudta alakítani maga körül azt a helyzetet, amivel versenyképes tudott lenni, életképesnek bizonyult” – összegzett a Medgyessy-kormány egykori minisztere.
Ami a közeljövőt illeti, nem sok jóval kecsegtettek a kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Bod Péter Ákos azt emelte ki, hogy a gazdasági válság megerősítette azt a feltételezést, miszerint dinamikus belső gazdaság nélkül nagyon nehéz sikeres gazdaságot működtetni. „Vannak olyan adottságaink, amelyeket ki kellett volna használni és még ki lehet használni. Hozzáteszem, bármilyen iparpolitikáról beszélünk is, most, az EU-tagság után a formális lehetőségek sokkal szűkebbek, mint 2004 előtt.”
Chikán Attila szerint nagyon nehéz úgy cselekedni, hogy nem tudjuk, mit szeretnénk. „Húsz éve nem tudjuk, hogy mit akarunk ezzel az országgal csinálni, nincs egy életképes stratégia semmilyen értelemben, amivel legalább egy olyan konszenzus lenne, amivel lehetne valamit kezdeni. Nincsenek szakmai megegyezések arra vonatkozólag, amiknek a mentén el lehetne indulni. Amikor rövid ideig miniszterkedtem, az egyik dolog, amivel szembe kellett néznem, hogy az egészségügy reformjának a kérdése úgy lett fölvetve, hogy semmilyen gazdasági megfontolás nem volt benne. Az egészségügy egy állatorvosi ló ebből a szempontból, de majdnem ilyen az oktatás is. Nem biztos, hogy a részintézkedések rosszak, de semmiképpen nem állnak össze egy olyan átfogó elgondolássá, amiből lehetne egy hosszabb távú koncepciót építeni. Önmagában a racionális intézkedések hallatlanul gyorsan visszájára tudtak fordulni, mert nem teremtettük meg a környezetét” – zárta szavait az Orbán-kormány volt minisztere.

 

dr. Zalai Károly