Kórházak állami kézben

2011-10-17

„Koncentrált, jól fegyelmezett, partikuláris érdekeken kívüli irányítás kell az egészségügyben”, összegezte a kormánypárti képviselőcsoportok álláspontját Lázár János frakcióvezető. Az általunk megkérdezett szakmabeliek többsége várakozással tekint a változások elé.
Habár a részletek egyelőre homályosak, a szakma összességében kedvezően fogadta a kormánypártok kezdeményezését az eddig jelentős részt az önkormányzatokhoz tartozó fekvő- és járóbeteg-ellátás állami hatáskörbe vonásáról. Azt azonban szinte minden általunk megkérdezett vezető kiemelte, hogy hosszabb távon csak a további források bevonása ránthatja vissza a szakadék széléről a magyar egészségügyet.

 

Nem ördögtől való…

Dr. Rácz Jenő kérdésünkre emlékeztet: a Magyar Kórházszövetség korábban is többször jelezte, hogy a jelenleg működő rendszerben az állami feladatként meghatározott egészségügyi ellátást az önkormányzati törvény oda telepíti, ahol az számos esetben működésképtelen. „Az alapellátás a települési önkormányzatok, a szakellátás pedig a megyei önkormányzatok feladata, utóbbi esetben azzal a megkötéssel, hogy ha a települési önkormányzat önként felvállalja a szakellátást, és biztosítja azt a saját területén élő lakosság számára. Mindezt sokan felvállalták, aztán nem tudták biztosítani”, mondja a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház-Rendelőintézet igazgatója. Rácz Jenő szerint a mostani rendszer nem tartható fent tovább, és a centralizáció a szóba jöhető legegyszerűbb megoldásként egyáltalán nem ördögtől való. „A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy ez a leginkább költségtakarékos modell. Kivitelezhető megoldásról beszélünk, a stratégiai irányok kijelölése mellett azonban azonnali operatív intézkedésekre is szükség van a működőképesség biztosítása mellett, különben széteshet a rendszer”, vélekedik a Kórházszövetség elnöke, aki szerint az átadás-átvétel időszakában mindenképpen speciális rendelkezésekre lesz majd szükség. Rácz Jenő hozzáteszi: következetes centralizációra van szükség, és megítélése szerint az Egészségügyi Államtitkárságnál jobb helyen lennének a szóban forgó intézmények, mint a kormányhivataloknál.

 

De az ördög a részletekben rejlik

Dr. Pusztai Dezső a maga részéről érti az államosítás mögött meghúzódó szándékot, és alapvetően egyet is ért vele. „A mód nem teljesen tiszta számomra”, teszi hozzá a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének elnöke. „Csak a fenntartói feladatokat venné át az állam? És ha igen, akkor pontosan kicsoda: a szaktárca vagy a kormányhivatalok? Ki rendelkezik majd a tulajdonnal? És miként érinti majd mindez az adósságállományt? Mi a helyzet azokon a helyeken, ahol gazdasági társaság működteti az adott kórházat: a kft.-kben szerezne tulajdonrészt az állam, vagy visszalakulnak a cégek az átadás előtt?”, sorolja a csak első körben felmerülő kérdéseket. „Ezek rendkívül fontos részletek, amiken mind-mind megbukhat a kezdeményezés, hiába támogatandó az alapgondolat. A mai finanszírozás-vezényelt magyar egészségügy  működőképessége persze nem kizárólag azon múlik, ki a fenntartó, de a rendezőelv alapvető jelentőséggel bír.”
Számos kórházi vezetőt megkerestünk a kérdésben, ám a többség épp azért nem akart egyelőre állást foglalni, mert nincsenek tisztában a pontos részletekkel. A többiek álláspontjából az szűrhető le, hogy az intézmények vezetői is inkább bizakodóak a döntés nyomán, mintsem kétkedőek.

 

Sok a tulajdonos, megoszlik a felelősség

„Feltétlenül fontos, hogy a magyar egészségügyi rendszer koncentrálttá, áttekinthetővé váljon, csökkenjenek benne a párhuzamosságok, racionálisabbá váljon az ágazat egész működése”, fogalmaz Dr. Vadnai Marianna, a Nyírő Gyula Kórház főigazgatója. „Ehhez alapos felmérésre van szükség, amit tudomásom szerint a GYEMSZI már el is végzett. Ezután egyeztetni kell az álláspontokat a területi ellátást végzőkkel, hogy tegyék félre a helyi lobbiérdekeiket. Kérdéses persze, utóbbira mekkora reális esély mutatkozik, de szerintem annál nagyobb, minél inkább egy kézben összpontosulnak a jogosítványok.” Dr. Vadnai Marianna nem látná aggályosnak a váltást demokratikus működés szempontjából. „Én úgy látom, az ágazatban érdekelt sok tulajdonos és a megoszló felelősség rengeteg problémát okozott és okoz a mai napig. A centralizáció semmiképpen sem ördögtől való: annak idején, amikor a XIII. kerületben együtt működött a kórház és a rendelő, kifejezett előnyöket hozott, később, a szétválás után azonban megjelentek a problémák, a párhuzamosságok. Egészen biztos, hogy az egészségügyi szervezetrendszert újra kell gombolni és gondolni, mert a mostani önkormányzati fenntartású szisztéma az utolsókat rúgja. A saját példánkon is egyértelműen láttam, hogy a fővárosi önkormányzat az utolsó egy évben már gyakorlatilag alig tudott valamit teljesíteni a kéréseinkből, főleg azután, hogy az sem volt egyértelmű, hogyan változik a jövőben a tulajdonosi rendszer. A változás tehát elodázhatatlan. Ehhez azonban a legalsó szintekig egyeztetni kell, és legalább egy évre lesz szükség az átálláshoz, amennyiben például a járóbeteg-szisztéma esetén is hatékonyan akarják levezényelni a változtatásokat.” A Nyírő Gyula Kórház főigazgatója szerint ehhez először mindenképpen a finanszírozási kérdéseket kell tisztázni. „Mi az alapcsomag, ami mindenkinek jár? Mi kerül a finanszírozott körbe? Ahogy többen is mondják, nem betonba kell befektetni, hanem racionális átalakításokba, hiszen sok újonnan átadott szakrendelő kong az ürességtől. Át kell alakítani a betegutakat, és így tovább.”

 

Drukkolok, hogy sikerüljön!

„A lényeg, hogy előrelépés legyen, és látok is esélyt erre”, mondja Dr. Lehoczky Péter, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház orvosigazgatója. „Nagyon lényeges, hogy az egészségügybe befolyó pénz visszacsatornázható legyen, és az is fontos lenne, hogy növekedjen az intézmények önállósága a napi dolgokban. Az a terv például, hogy minden egymillió forint feletti beszerzést egyeztetni kelljen, a gyakorlatban azt jelentené, hogy naponta kellene aláírni a különböző papírokat, és ez jelentősen lassítaná a munkát.” Dr. Lehoczky Péter kiemeli: az ágazatban mindenképp ésszerűsítésre van szükség, ám a centralizáció sem feltétlenül jelent garanciát erre. „Lehet ezt is jól csinálni, ebben az esetben üdvözölni fogjuk a változásokat, és lehet rosszul is, akkor pedig sajnálni. Megijedni azonban nem kell. Én a magam részéről drukkolok azért, hogy sikerüljön optimálisan levezényelni az átalakítást, a szakma biztosan minden támogatást megad majd ahhoz, hogy ez a lehető legjobban sikerüljön.”

 

Akár nyerhetünk is

Dr. Tótth Árpád, a Zirc Városi Erzsébet Kórház igazgatója szerint minden modell lehet működőképes és működésképtelen. „Nehéz bármit is mondanom, hiszen egyelőre semmiféle konkrét információval nem rendelkezünk a kérdésről: sem arról, miként érinti majd az államosítás a főorvosok, menedzsmentek jogköreit, sem egyéb körülményekről. Ami a jelenlegi rendszer további működtetését illeti, véráldozatokkal biztosan lehetséges ez is. Kérdés, hogy van-e értelme a véráldozatoknak… Az biztos, hogy most nem folytatható egységes egészségpolitika, hiszen a tulajdonosi rendszer annyira széttagolt, hogy az egyes központi döntések végrehajtása rendre megtört, deformálódott a helyi ellenérdekeltségek erőterében. Helyi szinten egyáltalán nem jellemző a kooperáció, széttagolt működésről beszélhetünk.” Meglátása szerint ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy az államilag működtetett kórházakkal minden egyből, egy csapásra megoldódna. „Úgy gondolom, a jelenlegi szisztémát is lehetne jobban üzemeltetni, az államilag centralizált modell is működtethető rosszul, és viszont. Egyébként sem feltétlenül célszerű ezen a téren az általánosítás, hiszen ezerféle különböző egyedi helyzet létezik, és mindkét modellből számos szcenárió következhet: az államosítás révén lehet, hogy az egyik kórház megszabadul egy rossz, hozzá nem értő tulajdonostól, a másik azonban elveszíti a jó és gondos gazdáját.” Dr. Tótth Árpád szerint többek között éppen emiatt nincs ok pesszimistának lenni. „Az is lehetséges, hogy az állam és az intézmények is, s talán nem utolsó sorban a gondjaikra bízott ellátottak is nyerni fognak a változtatásokkal – az ördög úgyis a részletekben rejlik, és ezek befolyásolják mélységében és érdemben a változásokat, valamint azok megítélését. Így kíváncsian várjuk a konkrétumokat.”

 

A helyi lobbiérdekeket kikapcsolhatjuk

Dr. Barcza Zsolt, a Bonyhádi Városi Kórház igazgatója is azt emeli ki elsőként, hogy a részletekről nincsenek információi, ám mind az állami, mind az önkormányzati fenntartás mellett lehet érveket felsorakoztatni. „Az önkormányzatok átlátják, ismerik az adott intézmények helyi problémáit, ha azonban végre tényleg le akarják vezényelni az évtizedek óta esedékes reformot, ahhoz mindenképpen központi, állami kézben kell lenniük a kórházaknak, és ebben az esetben a helyi lobbiérdekek is könnyebben kikapcsolhatók a folyamatból”, mondja.
A legsarkalatosabb kérdésekkel természetesen megkerestük az Egészségügyi Államtitkárságot is, ahol későbbre ígértek számunkra tájékoztatást. Vagyis vélhetően hamarosan kiderülnek a rendkívül fontos részletek, amiken az egész koncepció sikere áll vagy bukik. Egyelőre számos sarkalatos pont nem tiszta: tulajdonosváltással is jár-e a centralizáció, vagy csak a működtetésre vonatkozik? Milyen fő jogszabályi módosítások szükségesek a változtatások megvalósításához? Maradna-e a háziorvosi és a védőnői rendszer mellett bármi más az önkormányzatoknál? Miként egyenlítődnek ki az új szerkezetben a jelenlegi rendszer területi vonatkozású anomáliái, és miként befolyásolják majd a változások a kórházak adósságállományát? És persze a legfontosabb kérdés mindenek felett az, várható-e az államosítás mellett, hogy a későbbiekben plusz forrásokat vonjanak be az ágazatba.