Lapszám: Kardiológiai Kitekintő | 2012 | 2. évfolyam 1. szám

Klinikai vizsgálatok akut szívelégtelenségben: egyszerűbb megoldások összetett problémákra

2012-01-24

Ezen cikk alapját képező európai konszenzus dokumentum célja volt, hogy kiderítse, vajon miért nem bizonyulnak kellően hatásosnak az akut szívelégtelenség kezelésében alkalmazott, új gyógyszerek. A különböző fejezetek nemcsak az akut szívelégtelen betegcsoport heterogenitásával, hanem a gyógyszerek farmakológiájával és a különböző vizsgálatok megtervezésével is foglalkoztak. Mindezek mellett a tanulmány pragmatikus javaslatot ad klinikai vizsgálatok megtervezésére ezen komplex betegség kezelésében.

Míg a krónikus szívelégtelenség kezelése hatékonynak mutatkozik, addig az akut szívelégtelenség megfelelő kezelése akadályokba ütközik, így ennek terápiája komoly terheket ró az egészségügyre. A jelen tanulmány ennek áthidalására igyekezett megoldással szolgálni.
A betegek megfelelő karakterizálása után alcsoport specifikus terápiára van szükség. Ebben az új gyógyszerek mellett az eszközös terápia is fontos szerepet kap.
A különböző, akut szívelégtelen betegségben végzett klinikai vizsgálatok megtervezése mellett azok mérete, illetve különböző végpontjaik meghatározása képez jelentős kihívást. Ezen tanulmányok megtervezésénél az első kérdés az, hogy placebót vagy aktív kontrollt alkalmazzunk-e.

1. Aktív komparátor alkalmazása javasolt, amennyiben az új gyógyszer létező terápiás csoport tagja úgy, mint például:

  • új vazodilatátor: nitroglicerin
  • új diuretikum: furosemid/egyéb kacsdiuretikum
  • új inotrop szer: dobutamin

2. Új gyógyszercsoport esetén a vizsgálatot placebóval szemben javasolt végezni, vagy érdemes az eddig alkalmazott kezeléshez hozzáadni, amennyiben nem létezik megbízható komparátor.

3. Ha a tanulmány célja a betegség kimenetelének javítása, ez esetben megbízható komparátor nem létezik. Ilyenkor placebo alkalmazása javasolt.

Morbiditást és mortalitást tartalmazó, összetett végpontok esetén:

  1. A mortalitásra jellemző végpontnak nemcsak kardiovaszkuláris mortalitási, hanem bármely okból bekövetkező mortalitási végpontnak kell lennie.
  2.  A nyomon követési időnek 30-60 nap között kell lennie, mivel a mérés végpontjának röviddel a tünet jelentkezése után kell előfordulnia.
  3. A végpontnak tartalmaznia kell a betegvisszavételt, ugyanakkor a betegvisszavétel szigorúbb definiálása szükséges. Klinikai vizsgálattal kapcsolatos protokoll bevezetésére is igény van, amely standardizálja a kórházi ellátást a vizsgálat során.
  4. Az összetett végpontnak a gyógyszer hatásmechanizmusa szerint kell változnia.
  5.  A gyógyszer jóváhagyásához elvártak (ám nem szükségesek) a forgalomba hozatalt követő felmérések.

Tüneteken és/vagy jeleken alapuló elsődleges végpontok esetén: nem javasolt olyan, jelekre/tünetekre alapuló, összetett végpont alkalmazása, amely klinikai eseményt tartalmaz.

  1. Az, hogy a jeleket/tüneteket hogyan és mikor értékeljük, nagymértékben függ a betegek klinikai profiljától.
  2. Az új gyógyszer hatására enyhülő jelek és tünetek jelentőségét bizonyítani kell, a vesefunkció vagy a kardiális funkció romlásának jelentkezése nélkül. Utóbbi esetben újabb helyettesítő végpontokra van szükség.
  3. A tünetek javulását célzó beavatkozások esetén bizonyítani kell, hogy a 6-12 hónapos mortalitás nem romlik.
  4. Amennyiben a gyógyszerek hatására bizonyítottan javulnak tünetek, a gyógyszer jóváhagyásához forgalomba hozatalt követő felmérés szükséges. 

 

Forrás:
McDonagh TA, Komajda M. Clinical trials in acute heart failure: simpler solutions to complex problems. Consensus document arising from a European Society of Cardiology cardiovascular round-table think tank on acute heart failure. European Journal of Heart Failure 2011; 13: 1253–1260.

Cikk értékelése

Még senki sem értékelte a cikket.

Hozzászólások