Klinikai vizsgálatok akut szívelégtelenségben: egyszerűbb megoldások összetett problémákra
2012-01-24Ezen cikk alapját képező európai konszenzus dokumentum célja volt, hogy kiderítse, vajon miért nem bizonyulnak kellően hatásosnak az akut szívelégtelenség kezelésében alkalmazott, új gyógyszerek. A különböző fejezetek nemcsak az akut szívelégtelen betegcsoport heterogenitásával, hanem a gyógyszerek farmakológiájával és a különböző vizsgálatok megtervezésével is foglalkoztak. Mindezek mellett a tanulmány pragmatikus javaslatot ad klinikai vizsgálatok megtervezésére ezen komplex betegség kezelésében.
Míg a krónikus szívelégtelenség kezelése hatékonynak mutatkozik, addig az akut szívelégtelenség megfelelő kezelése akadályokba ütközik, így ennek terápiája komoly terheket ró az egészségügyre. A jelen tanulmány ennek áthidalására igyekezett megoldással szolgálni.
A betegek megfelelő karakterizálása után alcsoport specifikus terápiára van szükség. Ebben az új gyógyszerek mellett az eszközös terápia is fontos szerepet kap.
A különböző, akut szívelégtelen betegségben végzett klinikai vizsgálatok megtervezése mellett azok mérete, illetve különböző végpontjaik meghatározása képez jelentős kihívást. Ezen tanulmányok megtervezésénél az első kérdés az, hogy placebót vagy aktív kontrollt alkalmazzunk-e.
1. Aktív komparátor alkalmazása javasolt, amennyiben az új gyógyszer létező terápiás csoport tagja úgy, mint például:
- új vazodilatátor: nitroglicerin
- új diuretikum: furosemid/egyéb kacsdiuretikum
- új inotrop szer: dobutamin
2. Új gyógyszercsoport esetén a vizsgálatot placebóval szemben javasolt végezni, vagy érdemes az eddig alkalmazott kezeléshez hozzáadni, amennyiben nem létezik megbízható komparátor.
3. Ha a tanulmány célja a betegség kimenetelének javítása, ez esetben megbízható komparátor nem létezik. Ilyenkor placebo alkalmazása javasolt.
Morbiditást és mortalitást tartalmazó, összetett végpontok esetén:
- A mortalitásra jellemző végpontnak nemcsak kardiovaszkuláris mortalitási, hanem bármely okból bekövetkező mortalitási végpontnak kell lennie.
- A nyomon követési időnek 30-60 nap között kell lennie, mivel a mérés végpontjának röviddel a tünet jelentkezése után kell előfordulnia.
- A végpontnak tartalmaznia kell a betegvisszavételt, ugyanakkor a betegvisszavétel szigorúbb definiálása szükséges. Klinikai vizsgálattal kapcsolatos protokoll bevezetésére is igény van, amely standardizálja a kórházi ellátást a vizsgálat során.
- Az összetett végpontnak a gyógyszer hatásmechanizmusa szerint kell változnia.
- A gyógyszer jóváhagyásához elvártak (ám nem szükségesek) a forgalomba hozatalt követő felmérések.
Tüneteken és/vagy jeleken alapuló elsődleges végpontok esetén: nem javasolt olyan, jelekre/tünetekre alapuló, összetett végpont alkalmazása, amely klinikai eseményt tartalmaz.
- Az, hogy a jeleket/tüneteket hogyan és mikor értékeljük, nagymértékben függ a betegek klinikai profiljától.
- Az új gyógyszer hatására enyhülő jelek és tünetek jelentőségét bizonyítani kell, a vesefunkció vagy a kardiális funkció romlásának jelentkezése nélkül. Utóbbi esetben újabb helyettesítő végpontokra van szükség.
- A tünetek javulását célzó beavatkozások esetén bizonyítani kell, hogy a 6-12 hónapos mortalitás nem romlik.
- Amennyiben a gyógyszerek hatására bizonyítottan javulnak tünetek, a gyógyszer jóváhagyásához forgalomba hozatalt követő felmérés szükséges.
Forrás:
McDonagh TA, Komajda M. Clinical trials in acute heart failure: simpler solutions to complex problems. Consensus document arising from a European Society of Cardiology cardiovascular round-table think tank on acute heart failure. European Journal of Heart Failure 2011; 13: 1253–1260.
Cikk értékelése
Még senki sem értékelte a cikket. |
Hozzászólások