„Kiveti a rosszat, megvédi a méltánytalanul megtámadottat”

2011-10-26

Mik a legjelentősebb különbségek az új Etikai Kódex, illetve a vonatkozó korábbi szabályozás között?

Amennyiben a régi kamarai Kódexet vesszük alapul, a koncepció és a szellem ugyanaz, csak éppen a két dokumentum megszületése között eltelt több mint tíz év. Ez bizonyos új területekre vonatkozó normák megalkotását is megkövetelte, ilyen például az asszisztált reprodukció vagy a genetikai manipuláció kérdése. Amennyiben pedig a törvénnyel felszámolt Országos Etikai Tanács jogilag aggályos módon elfogadott normagyűjteményét érti korábbi szabályozás alatt, attól szellemében is eltér az új dokumentum: ebben az esetben kizárólag az orvosi szak-etika normarendszeréről beszélünk, s nem afféle általános szabályozásról a vonatkozó szakmaspecifikus appendixszel, hanem a hippokratészi eszmerendszer 21. századi megfelelőjéről. Ez a Kódex egyaránt magában foglalja az íratlan hagyományokat és az olyan mai, sarkalatos fontosságú kérdéseket, mint például az autonómia, az önrendelkezés témaköre. Emellett kellően rugalmas is.

 

 

Miben fogják leginkább „a bőrükön érezni” a kamarai tagok a Kódex hozta változásokat?

A Magyar Orvosi Kamara tagjai kifejezetten jól járnak az új szabályozással. Az elmúlt évek gyakorlata kivette a kontrollt a hivatásrend kezéből, hiszen – tagságtól függően – első fokon még a kamara is beleszólhatott a döntésekbe, másodfokon azonban már az ÁNTSZ keretében működő Országos Etikai Tanács rendelkezett kizárólagos jogosítványokkal. Márpedig látni kell: lehet akármilyen jószándékú például egy jogász vagy gyógyszerész, soha nem fogja tudni olyan rálátással megítélni a szóban forgó ügyeket, mint egy szakmabeli orvos, aki pontosan tisztában van a hivatása jellemző velejáróival. Tudom, akadnak olyanok, akik attól is tartanak, hogy a kamara közbeiktatásával a kormány gyakorolhat majd befolyást a tagokra az Etikai Kódexen keresztül, ezeknek az aggodalmaknak azonban semmiféle reális alapjuk nincsen. Ennek legékesebb bizonyítéka épp az, hogy a Magyar Orvosi Kamara az utóbbi időszakban már nem is kezdeményezett etikai eljárást, mivel a másodfokú eljárás nem volt a kezében, hiszen erkölcsileg elfogadhatatlannak tartotta, hogy a másodfokra úgy kerüljenek ügyek, hogy azok elbírálásába ne tudjon beleszólni. Ez az attitűd nem változott, és nem is fog. Ez a kollegialitás egyik alapszabálya: az etikai rend nem „büntetőszázad”, és főleg nem arról szól, hogy mással „veressük el” az érintetteket. Nagy eredménynek tartom, hogy a joglakotók ezt belátták, és így a döntés joga visszakerült a kamarához. A Kódexben kirívóan súlyosnak minősített normasértések persze ettől függetlenül nagyon súlyos szankciókat vonnak maguk után. Ezek viszont nem feltétlenül esnek egybe a közvélemény által etikai vétségként kezelt cselekményekkel, de mindenképpen nagyon súlyos megítélés alá kell esnie annak, ha például egy orvos orvossal szemben jár el etikátlanul, netán a diszkrimináció kérdésköre, történjék az akármilyen alapon.

 

 

Mennyiben változnak majd maguk az eljárások?

Ezen a térem a kamarai normaalkotóknak nincs túl sok mozgástere, hiszen a közigazgatási eljárási törvény (Ket) alapjainak kell megfelelnünk. Utóbbi bizonyos pontjai etikai eljárásokban nem feltétlenül előnyösek, így ezen a téren bizonyos rugalmasságot szerettünk volna elérni az Egészségügyi Államtitkárságon – ez bizonyos kérdésekben meg is valósult. Például mindig is rendkívül szerencsétlennek tartottam azt a passzust, amelynek értelmében az eljárás során a panaszoltat akár rendőrrel is elő lehet vezettetni, ha nem jelenik meg… Ugyanígy a harmincnapos szabály sem volt tartható, hiszen nem is ülésezik minden testület havonta. Mindenképpen a jövő feladatai közé tartozik majd egy, a Ket. eljárásainak megfelelő eljárási szabály kidolgozása.

 

 

Említette az imént azokat a speciális szabályokat, amelyeket a tudomány fejlődése miatt kellett a Kódexbe iktatni. Mennyire időtállóak azok a normák, amelyek például a genetikai természetű tárgykörökben születtek? Hiszen rendkívül dinamikusan fejlődő területekről beszélünk…

Feltétlenül szem előtt kellett tartanunk azt a szempontot, hogy ezek a szabályok egyrészt ne legyenek szakszerűtlenek, megmosolyogtatók. Másrészt pedig az is fontos, hogy a Kódex semmi olyat nem engedélyezhet vagy zárhat ki, ami szakmailag még nem bizonyított. Ezt úgy is mondhatom, hogy ami száz százalékosan nem tekinthető igazoltnak tudományos módon, azt erkölcsileg is csupán óvatosan ítélhetjük meg. Azt persze látni kell, hogy az Etikai Kódex nem bioetikai gyűjtemény, hanem szaketikai normarendszer. Sokrétű területről van egyébként szó. Nyugodtan elmondhatjuk például, hogy a mesterséges megtermékenyítés szabályai napjainkra már kialakultak, a tudományos háttér teljesen világos és letisztult, így ezen ügyek etikai megítélése egyértelműnek mondható. Ez azonban távolról sem mondható el a genetikailag módosított termékekről, az emberi genomra vonatkozó műveletekről pedig főleg nem. Biztos, hogy ezeken a területeken idővel meg kell majd újítani a szabályozást, ahogy fejlődik a tudomány.

 

 

Mit gondol, több etikai eljárás indul majd az új Kódex hatályba lépését követően?

Mindenképpen, ez azonban nem magával a Kódexszel függ össze, hanem a „fejlődés” folyománya. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban vagy éppen Svédországban is egyre nő a vitatott esetek száma. És természetesen nem is csak pereskedéseket sorolok ide, hanem házon belüli panaszokat, szakfelügyeleti eljárásokat, és így tovább. Az új Kódex azonban a nagyobb ügyszám mellett is gyorsabb elbírálást tesz lehetővé a tisztább szabályoknak köszönhetően. A rosszat kiveti, a méltánytalanul megtámadottat azonban megvédi.