Jön a feketeleves?

2011-09-15

Mindenkire teljes kártérítési felelősség?

Közreműködőkre, szabadfoglalkozású, illetve önkéntes jogviszonyban lévőkre jelenleg is a teljes okozott kárt átháríthatja a beteggel szerződött egészségügyi szolgáltató. Munkavállalóknál, közalkalmazottaknál azonban ez csak szándékos károkozásnál lehetséges. Ezt a gyakorlatot szélesítené ki a gondatlan – azért következik be a kár mert a károkozó az elvárható gondosságot elmulasztva nem látja a magatartásának következményeit – károkozásra is a törvény. Így a szolgáltatókkal szerződötteknek függetlenül a jogviszony jellegétől csak egyféle kártérítési felelőssége lenne a teljes kártérítési felelősség. Ez természetesen nem változtatna azon a helyzeten, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltató ellen érvényesítené a kártérítési igényét, de ha a szolgáltatót marasztalják, az általa kifizetett kártérítési összeget egy másik eljárásban a vele szerződött munkavállalókra és közalkalmazottakra is átháríthatná teljes mértékig.

 

 

Van-e menekülési terv?

A tervezet minden, így nem csak az egészségügy területén dolgozóra kiterjed. Érdekérvényesítő képességgel elérhető, hogy ez a rendelkezés ne kerüljön a törvénybe, így minden munkavállalóra más szabályt kell alkotni.
Amennyiben mégis a törvényben marad a teljes kártérítési felelősség, egy szakmát – pl. az egészségügyet – kivonni igen nehéz lenne, egyedüli érvként, azt lehetne felhozni, hogy itt fokozott szerepe van a gondatlanságnak.
Amennyiben az egészségügyre nem alkotnak speciális szabályozást úgy megoldás lehet:

• a munkavállalói felelősségbiztosítás, ami azt jelentené, hogy a szolgáltató mellett a dolgozók is felelősségbiztosítást kötnek és az egymás közötti elszámolásnál ez segíti a munkavállalót.
• A munkaszerződésben előre ki lehetne kötni, hogy meghatározott összeghatár felett a munkáltató nem hárítja át a kárt a munkavállalóra, ami a betegnek nem hátrányos, hiszen a kártérítést a szolgáltató munkáltatótól kapja. Ilyen szerződések elvileg köthetők a hatályos jog szerint szolgáltatók és a szabadfoglalkozású jogviszonyba lévők között.
• A tervezet szerint nem kell megtéríteni azt a kárt, aminek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. A munkaszerződésben a felek előre rögzíthetik, hogy milyen típusú károkat tekintenek ilyennek. Így az ilyen károkat nem háríthatja át a munkáltató.
• Az érintett munkavállalók a munkáltató szolgáltató és a beteg közötti kártérítési eljárásban beavatkozóként vesznek rész, ami azt jelenti, hogy nemcsak egyszeri tanúk, hanem végig érdemben közreműködnek az eljárásban, segítik a szolgáltatót nyerni.
• A munkáltató és a munkavállaló közötti áthárítás nem automatikus, a tervezet szerint nem kellene megtéríteni a munkavállalónak, ami a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy ha a munkáltató a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Ide tartoznának ha a munkáltató nem dolgoz ki megfelelő tájékoztató nyomtatványt, rossz a dokumentációs rendszere, vagy nem látja el elégséges utasítással a dolgozót.

 

 

Ügyeskedés vagy jogszabály?

Nyilvánvalóan kedvezőbb lenne minden munkavállalóra, így az egészségügyre is, ha nem maradna fenn a tervezet szerinti teljes átháríthatóság, de ha mégis ez történik, nyilvánvalóan megnő az egészségügy területén működő kamarák javaslattevő szerepe az áthárítás elkerülési technikákra, illetve a munkaszerződések megkötésénél fokozott óvatossággal kell majd eljárni.