Fertőzésért felelősség fogságában!?

avagy egészségügyi szolgáltatónál bekövetkezett fertőzés és kártérítési felelősség

2010-01-21

 

 

Ezt a Fővárosi Bíróság igen képletesen szemléltette, amikor egy ítéletben megállapította, hogy az egészségügyi ellátás körül­­mé­­nye­ire tekintettel fertőződni pedig szabad!

 

 

Óvakodj a részletektől!

 

Várható volt, hogy ez a tág felelősség alóli mentesülés nem maradhat fenn sokáig. A 2000-es évek elejétől a fertőzésekért történő kártérítési felelősség új marasztalási alapot kapott, a fertőzések kezelése során felmerülő felróható magatartások körét és ez fokozatosan bővült napjainkig.
A szakmai kérdések elemzésénél megkezdődött a fertőzések megelőzésének és kezelésének részletes elemzése új szakértők bevonásával, akik infektológiából, mikrobiológiából rendelkeztek végzettséggel. Ezt a munkát segítette a már említett szakmai irányelvek megjelenése, amelyek, néhol talán a szolgáltatókra hátrányos túlzott részletességgel, írták elő, hogy milyen fertőzés megelőzési és kezelési módszerek várhatóak el a beavatkozások előtt, alatt és után.

 

 

Kártérítési felelősség fertőzésért

 

Napjainkban az előzőekben említett szakértői elemzéseknek köszönhetően kialakult bírói gyakorlat alapján, egy egészségügyi szolgáltató a tevékenysége során (te­hát a tevékenysége alatt és nem a tevékenysége miatt) bekövetkezett fertőzés miatti kártérítési felelősség alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja:

• a bekövetkezett fertőzést a lehetőségei szerint a legkorábban észlelte.
• A fertőzés megelőzése és kezelése érdekében mindent és időben megtett, amit az említett irányelvek és egyéb szakmai szabályok szerint elvárható a beavatkozás előtt, alatt és után.
• Különösen igazolnia kell, hogy a fertőződés tüneteinek észlelésekor még a tenyésztést megelőzően széles spektrumú antibiotikumos kezelést kezdett, a rendelkezésre álló adatok mellett a legkorábban elrendelte a megfelelő helyről vett tenyésztést és annak elkészülte sem tartott indokolatlanul hosszú ideig, a tenyésztés ismeretében megkezdte a célzott antibiotikum terápiát és annak során is a leghatékonyabb antibiotikumokat alkalmazta, illetve, amikor a beteg állapota azt indokolta és arra lehetősége volt, infektoló­gus konzíliumot kért és annak döntése alapján végezte a kezelést.

Abban az esetben, ha a fentiek kö­zül bármelyiket nem tudja egy szolgáltató igazolni és a betegnek a fentiek mellett nagyobb esélye lett volna a túlélésre, vagy a fertőződés következményeinek az elkerülésére a szolgáltató kártérítési felelősségét a bírói gyakorlat megállapítja.