Egy lehetséges terápiás algoritmus a rezisztens hipertónia kezelésére
2012-01-24Ezen tanulmány során szerették volna alátámasztani azt a hipotézist, amely szerint a spironolaktonra nem reagáló, rezisztens hipertónia hatékonyan kezelhető a thiazid diuretikumok (leggyakrabban hidrochlorothiazid) napi 50 mg chlorthalidonnal történő helyettesítésével és szükség esetén az egyéb kalciumantagonista kezelés, 10 mg amodipinre történő váltásával, valamint direkt renin inhibitor (300 mg aliskiren) hozzáadásával. A tanulmány ígéretes eredményeket hozott, amelyek alátámasztása azonban még további vizsgálatokat igényel.
A rezisztens hipertónia diagnózisa akkor mondható ki, ha a vérnyomás értéke 140/90 Hgmm felett marad annak ellenére, hogy a beteg optimális dózisban három vagy annál több vérnyomáscsökkentő szert szed. Ezen szerek közül az egyik diuretikum. Habár a pontos prevalencia ismeretlen, számos tanulmány alátámasztja, hogy a rezisztens hipertónia, annak rossz kardiovaszkuláris prognózisa miatt gyakori gondot jelent a mindennapi klinikai gyakorlatban.
A tanulmány során ellenőrizték azt a hipotézist, amely szerint a rezisztens hipertónia kezelésében a következő hármas kombináció adható: a diuretikumok közül a napi 50 mg hidrochlorothiazidot vagy napi 40–80 mg furosemidet helyettesítheti napi 50 mg chlorthalidon, és amennyiben szükséges, mindehhez a legmagasabb dózisú kalciumcsatorna-blokkoló 10 mg amlodipin adható, amely egyenlő hatású kezelés az ACE-gátlóból vagy ARB-ből, alfa- vagy béta-blokkolóból álló terápiával. Mindehhez direkt renin inhibitort (300 mg aliskiren) adva az aldoszteronreceptor-blokkoló spironolaktonra nem reagáló betegek kezelése hatékonynak bizonyulhat.
A tanulmányba történő beválasztás kritériumai a következők voltak: 18–75 év közötti betegek, akik vérnyomás értékének átlaga 24-órás ABPM-méréssel >130/80 Hgmm felett volt három vagy annál több antihipertenzív szer szedése mellett. Ezen kritériumoknak összesen 75 beteg felelt meg. Őket kezdetben napi 25–50 mg spironolaktonnal kezelték, amelyet a korábbi antihipertenzív kezelés mellé adtak. A spironolaktonra adott válasz hatékonynak bizonyult, amennyiben a 24-órás ABPM-mérés mellett a vérnyomás ≥20 Hgmm-rel csökkent. A spironolakton napi 25–50 mg dózisban adva összesen 60 betegben (79,9%) hatékonynak bizonyult. A spironolaktonra nem reagáló 16 beteg hármas kombinációjú kezelést kapott a meglévő terápia mellett. Két hónappal később ezen betegek átlagos klinikai szisztolés és diasztolés vérnyomás értéke 29 Hgmm-rel csökkent (95% CI: 11–48 Hgmm, p=0,004 külön-külön). Mindössze egy beteg (6%) nem reagált egyik kezelésre sem.
Összefoglalásképp elmondható, hogy a rezisztens hipertóniában szenvedő betegek magas aránya kedvezően reagált az aldoszteronreceptor-blokkoló spironolaktonra. A spironolakton kezelésre nem reagáló betegek 300 mg aliskirent kaptak, amelyet a diuretikummal és magas dózisú amlodipinnel kombináltak. Mindezek alapján ez a kezelés megfelelő alternatívát jelent a rezisztens hipertóniában szenvedő betegek kezelésében. Ezek az ígéretes eredmények azonban további vizsgálatokat igényelnek.
Forrás:
Segura J, Cerezo C, et al. Validation of a therapeutic scheme for the treatment of resistant hypertension. Journal of the American Society of Hypertension 2011; 5 (6): 498–504.
Cikk értékelése
| Még senki sem értékelte a cikket. |
Hozzászólások