Rovatok: További cikkek
Lapszám: Cardiologia Hungarica | 2011 | 41. évfolyam 5. szám
Szerző: Clemens Marcell1 Gellér László2 Csanádi Zoltán3 Zima Endre4
1Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum, Kardiológiai Klinika, Debrecen
2Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Kardiológiai Tanszék, Budapest
3Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum, Kardiológiai Klinika, Debrecen
4Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Kardiológiai Tanszék, Budapest

A szív-elektrofiziológiai vizsgálatok és katéterablációk számának alakulása Magyarországon (2009–2010)

2011-12-14

Hazánkban folyamatosan növekszik a szívritmuszavarok miatt végzett radio­frekvenciás katéterablációk száma. A konvencionális ablációk tekintetében in­kább stagnálás figyelhető meg, azonban az emelt szintű ablációk (ide soroltuk az elektroanatómiai térképező rendszerekkel és a pulmonalis vénaizolációhoz al­kalmazandó ballon és többpólusú ablációs katéterekkel végzett beavatkozásokat) száma a korábbi évekhez viszonyítva töretlen növekedést mutat. A ritmuszavarokra lebontva a legdinamikusabb növekedés a pitvarfibrilláció ablációban látható, amelynek esetszámai az elmúlt 6 évben megtízszereződtek. 

Szív-elektrofiziológiai vizsgálat, katéterabláció

 

Az invazív klinikai szív-elektrofiziológia történetében 1967-ben a programozott stimuláció leírása (Wellens és Coumel), majd 1969-ben a His-köteg potenciál rögzítése (Scherlag) a diagnosztikus lehetőségek kiszélesedését eredményezték, amely lehetővé tette a különböző ritmuszavarok patomechanizmusának megismerését. A hagyományos technikák mellett az 1990-es években jelentek meg és terjedtek el a szívritmuszavarok elektro­anatómiai térképezésére alkalmas rendszerek, amelyek elsősorban komplex ritmuszavarok diagnosztikájában nyújtanak ma is segítséget. 1982-ben egymástól függetlenül két munkacsoport (Gallagher; Schein­man) is leírta az egyenáramú His-köteg ablációt, amelyet röviddel a biztonságosabb és hatékonyabb ra­diofrekvenciás abláció megjelenése követett (1).
A diagnosztikus szív-elektrofiziológiai vizsgálatot napjainkban leggyakrabban rádiofrekvenciás katéterab­lációt megelőzően végezzük kamrai vagy szupra­ventrikuláris ritmuszavarok indukciója céljából. Ezen kívül szerepe van az iszkémiás cardiomyopathia (illetve egyéb ritkább kórképek) esetén a rizikó felmérésében: 40% alatti bal kamrai ejekciós frakció, EKG-val dokumentált nem tartós kamrai tachycardia és kamrai study során indukálható tartós kamrai ritmuszavar esetén I. osztályú indikáció az implantálható cardioverter de­fibrillátor implantációja. Abláció és pacemaker-implantáció nélküli diagnosztikus szív-elektrofiziológiai vizsgálat 2009-ben 91,8/1 millió, míg 2010-ben 56,7/1 millió lakos történt hazánkban.
A radiofrekvenciás katéterabláció számos ritmuszavar (AV-csomó reentry tachycardia, AV reentry tachy­car­dia, pitvari tachycardia) esetében egy magas sikerarányú, alacsony kockázatú terápiás lehetőség, amely a jelenlegi ajánlások alapján már ritkán jelentkező paroxizmusok esetén is javasolt. A fent említett ritmuszavarokhoz képest nagyobb kihívást jelentenek komplex pitvari ritmuszavarok (pl. pitvarfibrilláció, atípusos pitvari macroreentryk) vagy kamrai tachycardiák, gyakori kamrai extrasystolék kezelése katéteres úton, amelynek ablációjához jelentős segítséget nyújtanak a már hazánkban is évek óta elérhető elektroanatómiai térképező rendszerek. Hazánkban 2009-ben 249,8, 2010-ben 260,4 katéterabláció történt 1 millió lakosra számítva, ebből emelt szintű abláció (amelybe az elektro­ana­tómiai térképező rendszerekkel és a pitvarfibrillácó ablációhoz használatos ballonkatéterekkel, illetve a többpólusú radiofrekvenciás ablációra képes katéterekkel végzett ablációkat soroltuk) 2009-ben 59,3, a rákövetkező évben pedig 73,3/1 millió volt (1. táblázat). A korábbi évekkel összehasonlítva az összes ablációs számban minimális emelkedés látható, azonban az emelt szintű ablációk tekintetében ez a növekedés jelentős (1. ábra) (2–4).

 

 

Pitvarfibrilláció abláció

 

Az elmúlt években a pitvarfibrilláció mechanizmusának kutatásában elért eredmények, elsősorban a pul­monalis vénák trigger szerepének felismerése jelentős lökést adott a pitvarfibrilláció eszközös kezelésének, ami a pitvarfibrilláció miatt végzett katéterablációk számának világszerte megfigyelhető exponenciális növekedésében is megnyilvánult. Az abláció technikájától függetlenül a beavatkozások alapja a ritmuszavar trig­gerének tekintett, a pulmonalis vénák szájadékába be­növő aritmogén izomnyúlványok elektromos izolálása a bal pitvari izomzattól.
Ezt az izolációt korábban kizárólag hagyományos katéter alkalmazásával érték el pontról-pontra történő égetések segítségével, azonban az így elvégzett ablá­ciók időigényessége és technikai kihívásai a beavatkozást lényegesen leegyszerűsítő új katéterek megjelenéséhez vezettek. Ilyenek például a ballon alapú technikák (pl. cryoballon), ahol a tüdővéna szájadékba illesztetett ballon segítségével történik a vénák izolálása (pl. fagyasztással), vagy olyan 3 dimenziós katéterek alkalmazása, amelyekkel a teljes véna­szájadékot kör alakban lefedve, egyszerre több póluson lehet ablációt végezni. A vénák izolálásán túl szükség esetén a pitvar különböző területein végzett kiegészítő égetésekkel szubsztrát modifikáció is végezhető. Ezek a katéterek az elmúlt években Hazánkban is egyre több laborban váltak elérhetővé.
A jelenlegi ajánlásoknak megfelelően a katéterabláció egy antiaritmiás szer (I/c vagy III-as osztályú) hatástalansága esetén ajánlható (II/a ajánlás, C-evidencia) a be­teg panaszainak csökkentésére, életminőségének javítására (5).
Hazánkban pitvarfibrilláció miatti katéteres ablációt (jobb pitvari lineáris ablációs vonalak kialakításával) elsőként Csanádi Zoltán végzett 1997-ben Szegeden, majd 2003-ban már az új gyakorlatnak megfelelően a pulmonalis vénák szegmentális izolálásával. 2008-ban történt először Hazánkban pulmonalis véna izoláció cryoballon (Szili-Török Tamás, GOKI, Budapest), majd 2009 szeptemberében egy új 3 dimenziós katéter­család (Ablation Frontier®) (Csanádi Zoltán, DEOEC, Deb­recen) alkalmazásával (6).
Magyarországon 2003-ban összesen 30 pitvarfibrilláció abláció történt, 2009-ben közel 400, 2010-ben pedig már számuk meghaladta az 500-at, amelyet 6 centrumban végeztek (2. ábra). A nemzetközi adatokkal összehasonlítva látható, hogy hazánk a pitvarfibrilláció ablációk tekintetében az európai középmezőnyben foglal helyet (3. ábra) (7). 

Irodalomjegyzék: 1. Fazekas T, Merkely B, Papp Gy, et al. Klinikai szív-elektro­fizi­o­lógia és aritmológia. Akadémiai Kiadó; 2009. 2nd ed.
2. Merkely B. Pacemaker-, és ICD-implantáció, szív-elektro­fizi­o­lógiai vizsgálat és katéteres abláció 2003. és 2004. évi adatai Magyarországon. Card Hung 2005; 35: 136–140.
3. Merkely B, Zima E. Magyarországi pacemaker- és ICD-implantáció, szív-elektrofiziológiai vizsgálat és katéteres abláció a 2005. és 2006. években. Card Hung 2007; 37: 83–89.
4. Zima E. Ritmuszavarok eszközös kezelése Magyarországon 2008-ban – Pacemaker –, implantálható cardioverter defibrilla­tor –, reszinkronizációs és ablációs kezelés. Card Hung 2009; 39: 1–7.
5. Camm AJ, Kirchof P, Lip GYH, et al. Guidelines for the management of atrial fibrillation. Eur Heart J 2010; 31: 2369–2429.
6. Tóth Zs, Nagy-Baló E, Kertész A, et al. Pitvarfibrilláció kezelése a pulmonalis vénák krioballon-izolációjával: Középtávú eredmények az első 55 beteg adatai alapján. Orv Hetil 2010, 151: 163–171.
7. Vardas P, Auricchio A, Wolpert C. The EHRA White book 2010. www.escardio.org/EHRA. 

Cikk értékelése

Eddig 11 felhasználó értékelte a cikket.

Hozzászólások