A Magyar Orvosi Kamara alapelvei az egészségügy jövőképéről, elvárásai a döntéshozók felé

2009-12-15

 1.) Olyan egészségközpontú, új stratégiát meghirdető politikával értünk egyet, amely az egészségmegőrzést, a betegségmegelőzést, a gyógyítást és a rehabilitációt egységes rendszerként kezeli, s azt a gyakorlatban egészségközpontú rendszerként szándékozik működtetni. Az orvos társadalom készen áll az új stratégia feltételeinek tisztázására és a megvalósításában való részvételre az egészségügy finanszírozása, az egészségügyi ellátás, valamint az életmódkultúra fejlesztésének területén egyaránt.

2.) Az új egészségügyi stratégia által meghatározott célok megvalósításának kiinduló feltétele a finanszírozás és ellátás szabályainak, feltételeinek, szervezeteinek stabilizálása, kiszámíthatósága. Átfogó, koherens és kormányzati ciklusokon átívelő reformprogram kidolgozására és ütemezett végrehajtására van szükség. Ugyancsak szükségesnek tartjuk, hogy olyan – megfelelő visszacsatolási mechanizmusokat tartalmazó – tervezés kialakítására kerüljön sor, amely összehangoltan kezeli a népesség egészsége szempontjából érintett ágazatok és szakterületek funkcióit, naturáli­áit és gazdasági eszközeit. Az új tervezés, szabályozás első elemeként az egységes nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalmi egészségbiztosítási intézményeinek és egészségügyi ellátó szervezeteinek döntően önszabályozó tervezési, működtetési rendjét szükséges megvalósítani – társadalmi kontroll mellett.

3.) Az új egészségügyi stratégia megvalósításának további feltétele az egészségbiztosítás intézményeinek működési, hatásköri, szervezeti stabilizálása és fejlesztése, mert ez jelenti a minden állampolgárra kiterjedő egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalmi egészségbiztosítás alkotmányosan beágyazott intézményi és szervezeti hátterét.

4.) Elengedhetetlennek tartjuk az állami felelősségvállalást az egyén egészségtudatos magatartásának kialakításában, és ezért szükséges az egyéni egészségtudatos magatartást ösztönző szabályozás jogi környezetének megalkotása is.

5.) A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal – többek között az egészségügyben működő köztestületek, így a Magyar Orvosi Kamara tevőleges részvételével – elkészítette és f. év június 18-án nyilvánossá tette, valamennyi parlamenti politikai erő számára eljuttatta az „Az egészség, mint alapérték az új demokratikus társadalmi szerződésben – Az egészségkultúra fejlődését eredményező új politika” c. tanulmányát, amelyet a következő parlamenti ciklusok átívelő egészségpolitikája alapvetésének tekint. Azt várjuk a következő Kormánytól, hogy e dokumentum szellemében cselekedjék!

6.) A társadalom alapvető érdeke, hogy az ágazatban lehetséges privatizációt megfelelő, a szakma képviselőinek egyetértését tükröző törvény szabályozza, amely garantálja a szolidaritás elvű, biztonságos és minőségi betegellátás hosszú távú fennmaradását. Az egészségügy vagyona közvagyon, felélése, indokolatlan kivásárlása nem kívánatos.

7.) A szakmai döntéshozatal haladéktalanul oldja fel a szakmai protokollok és a most közzétett szakmai minimumfeltételek között feszülő jelentős és számos ellentmondást.

8.) Elengedhetetlennek tartjuk az egészségügyi dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését, továbbá az európai mennyiségi normáknak megfelelő orvosképzés biztosítását. Ehhez a MOK korábban kidolgozott és számos alkalommal közzétett életpályamodellje legyen iránymutató.
Az értelmetlen és felesleges adminisztrációs terhelést és a gyógyítók folytonos fenyegetését be kell fejezni, mivel egyértelműen a betegellátástól von el figyelmet és energiát.

9.) Az alkotmányos alapjogokból eredeztethető állami kötelezettségvállalás, az egészségügy sürgős konszolidálása, megfelelő prioritás biztosításával a jelen gazdasági keretek között is, valamint az orvosok jogállásáról szóló törvény megalkotása rendkívüli módon sürgető, megkerülhetetlen.

10.) Helyre kell állítani, és törvényben kell biztosítani a szakmai kamarák jogosítványait. Az orvosok egzisztenciáját, munkafeltételeit érintő kérdésekben egyetértési jogot kérünk. Minden orvosra egységes etikai rendszer működtetése, megfelelő súlyú szankcionálás lehetőségének biztosításával, a folyamatos továbbképzés rendszerének működtetése valamint az orvosok működési nyilvántartásának vezetése legyen egyértelműen köztestületi feladat és hatáskör. Az ehhez elengedhetetlen államigazgatási költségeket az állam térítse meg!