A farmako-invazív reperfúziós stratégia ST-elevációs miokardiális infarktust elszenvedett, hosszú távú szállításra váró, vidéki betegekben
2012-01-24A tanulmány céljaként a farmako-invazív reperfúziós stratégia biztonságosságának és hatékonyságának vizsgálatát tűzték ki. Ennek során féldózisú fibrinolitikus kezelést alkalmaztak ST-elevációs miokardiális infarktusos (STEMI), vidéki betegek PCI-centrumba szállítása során, majd ezután azonnali perkután koronária-intervenciót (PCI) végeztek. Bár STEMI esetén a primer PCI a választandó kezelés, az Egyesült Államokban a STEMI-betegek mégis kevesebb, mint 20%-a kerül 2 órán belül PCI-re. A jelen vizsgálat eredményei alapján a regionális STEMI ellátási rendszer keretében a STEMI-betegek szállítása során alkalmazott féldózisú fibrinolitikus terápia biztonságosnak és hatékonynak bizonyult.
STEMI-betegek ellátása esetén a primer PCI számít optimális reperfúziós stratégiának abban az esetben, ha a kezelést időben elvégzik. Az amerikai Nemzeti Kardiovaszkuláris Adatbázis (National Cardiovascular Data Registry, NCDR) legfrissebb adatai alapján azonban a STEMI-betegek 82%-át 2 órán túl szállítják primer PCI-kezelésre.
A legújabb eredmények alapján a szállítás alatt végzett, fibrinolízist követő, korai PCI (ún. „farmako-invazív” PCI) hatékony reperfúziós stratégiának számít olyan STEMI-betegek esetén, akiket non-PCI-centrumokba szállítanak. Ezt az ellátást hasonlították össze az önmagában alkalmazott, iszkémia-vezérelt „rescue” PCI stratégiával végzett fibrinolízissel a legújabb guideline-ok alapján.
A prospektív „Level MI Program” (STEMI kezelésére felállított, regionális rendszer) adatait elemezték ki. Sürgősségi ellátásban valamennyi STEMI-beteget a Minneapolisi Kardiológiai Intézetből vagy 31 másik kórházból válogatták ki. A betegeket standardizált protokoll alapján kezelték. Valamennyi beteg 325 mg aszpirint p. o., 600 mg clopidogrelt p. o., 60 E/kg ultrafrakcionált heparint bólusban (max. 4000 E) iv., majd infúzióban (max. 1000 E/h) iv. és (amennyiben nem volt kontraindikált) béta-blokkolót kapott. A PCI-centrumban kezelt (MHI-ANW) vagy az 1-es zónából (97 km-en belül) behozott betegek PCI reperfúziós kezelésben részesültek. A 2-es zónából (97 km-en kívül) behozott betegek a szállítás során féldózisú fibrinolitikus kezelést kaptak, a PCI előtt (farmako-invazív PCI).
A „Level 1 MI” adatbázisa alapján 2003 áprilisa és 2009 decembere között 2634, egymás után következő STEMI-beteg adatait dolgozták fel. Közülük 600-at közvetlenül a PCI-centrumban kezeltek, 660-at farmako-invazív PCI-kezelés mellett távoli kórházakból helyeztek át.
Pre-specifikus, prospektív összehasonlítás alapján a közvetlenül PCI-centrumban kezelt, illetve a farmako-invazív PCI-csoport között nem találtak szignifikáns különbséget a 30 napos mortalitás (5, 5, 5, 6, 0, 94), a stroke (1, 3, 1, 1, 0, 66), a rekurrens iszkémia/miokardiális infarktus (2, 5, 1, 2, 0, 08, 8) vagy a major TIMI-vérzés (1, 8, 1, 5, 0, 65) tekintetében. Nem volt különbség a két csoport között az 1 éves mortalitás tekintetében sem.
Összefoglalásképp elmondható, hogy a szállítás során végzett – féldózisú fibrinolízist, clopidogrel és ultrafrakcionált heparin adását magába foglaló – farmako-invazív kezelés, amelyet azonnali PCI követett, biztonságos és hatékony reperfúziós kezelésnek számít STEMI-betegekben. Ez elsősorban azokban az esetekben kerül szóba, amikor a betegek szállítása a nagyobb távolságok miatt nehezített. A regionális STEMI ellátási rendszeren belül alkalmazott standardizált protokoll képes hatékonyan ellátni az ilyen betegeket.
Forrás:
Larson DM, Duval S, et al. Safety and efficacy of a pharmaco-invasive reperfusion strategy in rural ST-elevation myocardial infarction patients with expected delays due to long-distance transfers. European Heart Journal 2011.
Cikk értékelése
| Még senki sem értékelte a cikket. |
Hozzászólások