Rovatok: Interjú

Fiatal orvosként Angliában

2010-06-07

A fiatal orvosok generációjához tartozik dr. Hegedűs Attila, aki a rezidensképzés befejezése után – sok egyetemi évfolyamtársához hasonlóan – úgy döntött, hogy Angliában vállal munkát. Elmondása szerint a fiatal orvosok számára ma nem létezik ennél jobb lehetőség.

Miért döntött úgy, hogy külföldön is kipróbálja magát orvosként?

2006-ban diplomáztam a Szegedi Tudományegyetemen, ezt követően aneszteziológia és intenzív terápiás rezidensi szakon végeztem el a posztgraduális szakképzést. 26 hónap rezidensi idő után, a rezidensi vizsgát letéve realizáltam, hogy ez nem megy tovább. A napjaim abból álltak, hogy dolgoztam a klinikán, a mentőszolgálatnál, és háziorvosi ügyeleteket vállaltam. Egy hónapban 300-320 óra munka volt a hátam mögött: havi egy szabad hétvégém volt. 3-4 órákat aludtam, ősz hajszálaim lettek. Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább, mert rámegy az egészségem. A baráti társaságom – egyetemi szobatársaim, csoporttársaim, több tucat fiatal orvos – 90 százaléka Angliában dolgozik. Az ő példájukat látva egyértelmű volt, hogy ezt nem lehet kihagyni: az ember 3-4 év alatt megalapozhatja a jövőjét. Másrészt jellemformálónak és nyelvtanulásnak szintén páratlan ez a lehetőség.

 

 

Hogyan került kapcsolatba a Roseggerrel?

A HVG-ben leltem rá a Rosegger hirdetésére. Felhívtam a céget, és egy nagyon kedves női hang üdvözölt, Emma Andrews. Tavaly tavasszal találkoztunk először, és azóta is rengeteg segítséget kapok tőle. A nyelvtanulás terén különösen sokat köszönhetek neki. Húsz hónap alatt tanultam meg angolul, a nulláról. Először egy magyar anyanyelvű tanárhoz jártam, hetente 2-szer, aztán ebből lett heti 5, aztán minden nap. Később jött a magyar anyanyelvű mellé egy angol anyanyelvű tanár. Utána minden nap 2-szer jártam angolra. Emma tudta olyan szintre felhozni a nyelvtudásomat, hogy helytálltam. Miután elkezdtem dolgozni Angliában, visszajártam Emmához, vettem az órákat, és ez azóta is így van.

 

 

Milyen munkakörülmények fogadták Angliában?

Mindenre van pénz és ember. Ha én felírtam egy gyógyszert, akkor azt a gyógyszert adták be, és nem kértek meg arra, hogy írjak mást, olcsóbbat. Mivel senki nem siet, mert mindenre van ember, ezáltal nem idegbetegek az orvosok és a betegek. Az orvosok nagyon barátságosak és segítőkészek. Mindenki kedves, mindenki mosolyog. Nem tudsz úgy elmenni a folyosón, hogy ne kérdeznék meg tőled, hogy vagy. Azt kaptam, amit vártam. Kéthetes turnusok vannak: két hetet kinn dolgozom, utána hazajövök, aztán megyek ki a következő kéthetes turnusra.

 

 

Mik a távlati tervei?

Amikor elvégeztem az egyetemet, azt gondoltam, ettől kedve majd jobb lesz. Elkezdtem a rezidens képzést, és sokkal rosszabb lett. Gondoltam, ha elkezdek dolgozni, majd jobb lesz. Sokkal rosszabb lett. Két-három évig biztosan kinn fogok dolgozni Angliában. Nem azért végeztünk orvosként, hogy külföldön dolgozzunk, de amíg nem rendezik itthon a béreket, senki se várja el tőlünk, hogy hazajöjjünk. Azoknak a fiatal orvosoknak, akik azon gondolkodnak, hogy kipróbálnák magukat Angliában, azt üzenem, hogy egy pillanatig se habozzanak! Ilyen idősen, ennyi szakmai tapasztalattal ennél jobb lehetőség nincs számukra.
 

 

Cikk értékelése

Eddig 21 felhasználó értékelte a cikket.

Hozzászólások